'Navigare necesse est, vivere nonő' ('Hajózni kell, élni nem.')
Titanic--Lusitania--QM2--Santa Maria--Bismarck--Deutschland--Normandie--Olympic--Bounty--Mary Rose--Brittanic--Andrea Doria--Mayflower
                     
            

Bevezetés (Stefan Gulas-Dusan Lescinsky-Poór József----A vitorláshajók története)


Amíg az emberek nem tudták, hogy a Föld gömbölyű és hogy a világrészek csupán
a világóceánok nagy szigetei, addig bolygónk „Föld” elnevezése körül minden rendben volt. De később, mikor már mindenre fény derült, akkor sem jutott eszébe senkinek, hogy bolygónkat netán másképpen is nevezhetnénk. Talán azért, mert az ember szárazföldi lény és a tengert sosem tartotta hazájának. Bolygónk átkeresztelése „Víz”-re tehát erőltetettnek hatna, holott a valóságban egyáltalán nem volna helytelen. Tény ugyanis, hogy az emberiség fejlődését kezdetben elsősorban a tenger alakította és a társadalmi, történelmi események is nagyrészt a tengeren játszódtak le.

A 19. századig, amikor az óceánokon megjelentek a gőzhajók, a fejlődést tulajdonképpen a kisebb és nagyobb hajók vitorlái hajtották előre. A vitorlások az emberiség történelmének részesei és elválaszthatatlan eszközei voltak, s amikor megváltozott a hajózás, a változások következményei a szárazföldön és az ott zajló életben is megmutatkoztak. Kevés olyan szakember van manapság, aki képes volna leírni és összeszámolni azokat a legkülönfélébb rendű és rangú vitorlásokat, melyeket öt vagy hat évezred alatt az emberek felépítettek és a tenger eltemetett, s ez nagy kár, hiszen a különböző nemzetek vitorlásaiban nemcsak az emberiség minden tudománya és tapasztalata gyülemlett fel, hanem az ókor, a középkor és az újkor emberének határtalan bátorsága, áldozatkészsége és szorgalma is.

Mi mindenről tudnának beszélni az elsüllyedt vitorlások!

A történelem ezt már soha nem jegyzi fel, mint ahogy talán az elsüllyedt világokról sem tudjuk meg soha a való igazságot. A tengerfenéken pihenő vitorlások is ilyen elsüllyedt világok. Megismerésük is valamivel többet jelent pusztán tényszerű történetüknél, hiszen egyúttal az embereknek a természeti erőkkel folytatott örök küzdelméről is tanúskodnak. A mindenkori vitorlásokban testesül meg az embernek a haladás felé, a szabadsághoz vezető útja. Hosszú és zegzugos ez az út, tele van tévedésekkel és buktatókkal, de nemes és hősies küzdelmekben is bővelkedik.

Valóban izgalmas a vitorlások sokszínű világának megismerése, kezdve a természeti népek egyszerű tutajaitól, a kereskedők, hódítók, rabszolgatartók, felfedezők, kalózok, csempészek, bálnavadászok, gyarmatosítók és egyéb kalandorok hajóiig, akik számára a tenger a gazdagságot, hatalmat, dicsőséget vagy éppen a szörnyű végzetet jelentette. De senki sem azért szállt a tengerre, hogy soha vissza ne térjen a szárazföldre. Ők is, jóllehet tengerparti államok fiai voltak, s a tenger jelentette megélhetésüket, végeredményben mindig szárazföldi emberek maradtak.

Mi, valóságos szárazföldi lények, akiknek nincsen tengerünk, s akik a tenger ajándékaiból csak egy-egy morzsányival részesülhetünk, valamiféle romantikus elvágyódással gondolunk a végtelen vizek birodalmára. A történelmi korok vitorlásainak e kis gyűjteménye talán kissé közelebb hozza hozzánk az emberiség életében oly fontos szerepet betöltő tengerhajózás távoli képét... Lehet, hogy csak szárazföldi kíváncsiságunkat elégíti ki, a vágyat, hogy a regényekben, kalandos történetekben megismert hajókról többet megtudjunk. De az ifjúságnak – vedd úgy, hogy minden ember fiatal -, amely számára ez a jegyzet elsősorban íródott, kétségtelenül szárnyakat ad majd a szárazföldet meghaladó távlatok megismeréséhez. A vitorlások láttán megérzi, hogy a tengerre vezető út az ő számára is nyitva áll és semmivel sem szárazföldibb lény, mint az az ember, aki bármikor útlevél nélkül is eljuthat a nagy vizek partjára. S most induljunk el együtt a hosszú felfedező útra és ismerkedjünk meg a tengerek és óceánok régi és kevésbé régi vitorlásainak világával.

Első állomásunk Egyiptom és a Földközi-tenger, aztán Európa északi részére látogatunk el, néhány pillantást vetünk Indonézia, Kína és Polinézia egzotikus tengereire, elidőzünk az Arab-tenger partjainál és a brazil partvidéken, hogy aztán azokon a hajókon, amelyek nevéhez az újkor kezdete fűződik, visszatérjünk Európába. Megismerkedünk azokkal a vitorlásokkal, amelyek az óceánokat átszelve összezsugorították földgolyónkat. Mindenekelőtt azonban tegyünk egy rövid történelmi és műszaki tanulmányutat.

                                                                                                                                          tovább

                                                   

Lap tetejére
                 Designed by: mpauer