Titanic--Lusitania--QM2--Santa Maria--Bismarck--Deutschland--Normandie--Olympic--Bounty--Mary Rose--Brittanic--Andrea Doria--Mayflower
 
                                                    

Central America


1857 augusztusában, Aspinwallban (ma: Colón), Panamának a Karib-tenger felé eső oldalán, a Central America egy 1 219 179 dollár értékű, aranyrudakból és pénzérmékből álló szállítmányt vett fel, amelynek legnagyobb része a Wells Fargo American Exchange Bank tulajdona volt. A rakományt San Francisco mellől szállították Aspinwallba egy John L. Stephens nevű hajón, s ott rakták át a Central Americára, hogy az végső rendeltetési helyére, New Yorkba vigye. A hajó ugyanakkor sok aranybányászt is szállított, akik éppen akkor tértek vissza Kaliforniából.A Central America egy fából készült, 3 fedélzettel, 3 árboccal és 2141 t vízkiszorítással rendelkező lapátkerekes gőzös volt. 85 m (278 láb) hosszú és 12 m (40 láb) széles és 9,75 m (32 láb) mélyen merült a vízbe.A Central America kikötött a kubai Havannában, ahol újabb utasokat és további aranyszállítmányt vett fel. Szeptember 8.-án indult tovább 575 emberrel a fedélzetén és — akkori értékben — kb. 2 millió dollárt kitevő arannyal a rakodóterében. Az utazás első két napja alatt ragyogó volt az idő, és a Central America több mint 800 km-t (500 mérföld) tett meg, ami 10 csomós átlagsebességet jelentett.

A hajó egy hurrikán útjába kerül

Central AmericaSzeptember 10-én estefelé, amint a szél megerősödött, az időjárás kezdett elromlani. Reggelre a Central America vad hurrikánba került, rengeteg víz került a géptermébe, és a hajó veszedelmesen a jobb oldalára dőlt. Estére az összes gép felmondta a szolgálatot, és a Central America többé már nem tudott szélirányba állni. Kormányozhatatlanná vált, és a toronymagasságú hullámok ide-oda dobálták. Sikertelenül próbáltak vitorlát bontani a hajó szélirányba állítására, hogy így ismét irányítani tudják.
Szeptember 12.-én, röviddel dél után, egy bostoni brigg, a Marine, a megbénult hajó látótávolságába került. Csónakokat engedtek le a Central Americáról, és 148 utast, közöttük az összes nőt és gyermeket megmentették. A Central America végül este 8 óra körül süllyedt el.

Mentési kísérletek és viták:

A Central Americán lévő rakomány értékét jelenleg fél- és egymilliárd amerikai dollár közöttire becsülik. Egyedül az arany 3 tonnát nyom, kb. 35 millió dollár lehet az aranyrudak értéke, míg a pénzérmék egy részét újonnan verték a kettős sas jelzéssel, s ezek rendkívül ritkák: az egyes darabok akár 8000 dollárt is megérnek. A fedélzeten voltak még ún. pionír-érmék is, azaz magánpénzverdékben készült darabok, amelyeket az aranyláz idején használtak fizetőeszközként. 1987-ben egy amerikai központú mentőcsapat, a Columbus America Discovery Group több mint 2000 m (7000 láb) mélyben felfedezte a Central America roncsait, és távirányítású berendezésekkel próbáltak aranyrudakat és pénzérméket a felszínre hozni. Amint az gyakran megesik, ahol kincsekről vanCentral America szó, a mentési akcióban részt vevők hamarosan a bíróságon találták magukat. Az aranyra rajtuk kívül még a New York-i Columbia Egyetem, kapucinus barátok, egy különc kincskereső milliomos, Harry John, valamint a veterán kincskereső, Jack Grimm is bejelentette az igényét. John és Grimm azt állította: a Columbus America kizárólag olyan, a Columbia Egyetemtől származó adatok segítségével találta meg a roncsot, amelyeknek a kutatására ők, azaz Grimm és John adtak megbízást. A kapucinus szerzetesek szerint a mentési jogokat Johntól kapták. A London Salvage Association ugyancsak részt követelt a haszonból, mivel ők képviselték az eredeti biztosítókat.
A Columbus America érvelése szerint a roncs és az arany gazdátlan volt, így mint „birtokon belül lévőket”, őket illeti meg a kincsek kizárólagos joga. Az elsőfokú bíróság a Columbus America javára döntött, ám a fellebbviteli bíróság hatályon kívül helyezte az ítéletet, az amerikai Legfelső Bíróság pedig helybenhagyta ez utóbbi döntését. A jogi bonyodalmak miatt a Columbus Amenca nem folytatta a mentési munkálatokat, s így azok befejezetlenül félbemaradtak.

                                                                                                   forrás: Nigel Pickord-Elsüllyedt hajók és kincsek atlasza

                                                                                                                                                                            

                                                   

Lap tetejére
                  Designed by: mpauer