Titanic--Lusitania--QM2--Santa Maria--Bismarck--Deutschland--Normandie--Olympic--Bounty--Mary Rose--Brittanic--Andrea Doria--Mayflower
 
                                                    

General Grant


A General Grant 1866 májusában indult el az ausztráliai Melbourne-ből Angliába. Meglehetősen vegyes rakományt vitt magával: 2507 bála gyapjút, nyersbőröket, fakérget és deszkákat, 9 t cinket, és két vaspántos ládában 73 kg (2567 uncia) aranyat. A hajó fedélzetén számos, Angliába visszatérő aranybányász is utazott, akiknél valószínűleg ugyancsak volt némi arany. A hajó a Horn-fokot megkerülve akart a céljához eljutni, kihasználva a nyugatról fújó szeleket a gyors haladás érdekében. Ennek az útvonalnak az volt a hátránya, hogy ekkoriban még csak hiányosan térképezték fel az útba eső zátonyokat és szigeteket, s nem túl sokat tudtak a tengeráramlatokról sem.

General Grant a viharbanMájus 11-én ködössé vált az idő. Két nappal később a köd feloszlott, és ekkor kiderült, hogy pontosan a hajó előtt szárazföld van: egy 120 m-es (400 láb) fekete sziklafal tornyosult előtte. A szél teljesen elállt, és a kísérteties szélcsendben a hajó egyre közelebb sodródott a sziklákhoz anélkül, hogy bármit is tenni lehetett volna az összeütközés elkerülésére. A túlélők később elmondták, hogy a szirtek Szinte kinyíltak előttük, amint a végzetük felé sodródtak. A General Grant egy sziklabarlangba került, a főárboc rövidesen beleütközött a barlang tetejébe, és a hajó kettéhasadt. Mindez május 14-én, déli 1 órakor történt.
A hajó még másnap hajnal előtt elsüllyedt, és csak 15 embernek sikerült kis csónakokban elmenekülni a csupasz szikláktól. Két nap és két éjjel eveztek megállás nélkül, mire elérték az Auckland-szigetet, ahol tábort ütöttek. A kis csapat vezetése automatikusan egy nagydarab Ír aranyásó, James Teer kezébe került. Teer volt az, akinek végül sikerült az utolsó gyufaszállal tüzet gyújtani. A tüzet az elkövetkező másfél évben életben tartották, mivel az életbevágóan fontos volt a megmenekülésük szempontjából. Teer nagy fegyelmet tartott a csoport tagjai között, és példamutató módon, fáradhatatlanul dolgozott az élelemszerzésben, a lakóhely kialakításában, s állandó ügyeletet tartott arra az esetre, ha egy vitorla bukkanna fel valahol, amely a szabadulást jelenthetné a hajótörötteknek.

A hajótöröttek megmentése

Négy férfi úgy határozott, hogy megkockáztatják a menekülést egy csónakban, habár nem ismerték a tengert és nem rendelkeztek tengerészeti térképekkel sem. Három hétre elegendő élelemmel útnak is vágtak. Anélkül, hogy tudták volna, pontosan olyan útvonalat választottak, amely egyenesen a Csendes-óceán közepébe vitte őket, s ott örökre eltűntek. Miután a kis csoport elment, és a szigeten maradtak közül egy ember vérmérgezésben meghalt, a többiek morálja a mélypontra süllyedt; de november 21-én végül is siker koronázta kitartásukat. A hajótöröttek egy vitorlát fedeztek fel, és kis csónakjukkal késlekedés nélkül eléje eveztek. A hajó az éppen fókavadászaton lévő Amherst volt. General Grant a viharbanA kapitánya felajánlotta a hajótörötteknek, hogy azonnal Új-Zélandra viszi őket, de James Teer és a társai úgy döntöttek: további 6 hétig a szigeten maradnak, és segítenek a fókavadászoknak.

Mentési kísérletek

1860 és 1876 között három különböző kísérletet is tettek a túlélők, hogy megmentsék a General Granten található aranyat. Kétségtelenül nagy bátorságra vallott, hogy visszatértek szörnyű megpróbáltatásaik színhelyére. Egyik kísérlet sem járt sikerrel.1912-re a General Granttel elveszett aranyrudak értékét 500 000 font sterlingre becsülték. Az E. C. May vállalkozó által szervezett expedíció is kudarcba fulladt. Egy másik, 1914-ben végrehajtott akcióban a mentést végző hajó is elsüllyedt. 1916-ban a kutatók behatoltak abba a barlangba, amelyről azt hitték, hogy a General Grantet rejti, de nem bukkantak sem a hajó, sem az arany nyomára. Mindez nem vette el a kincskeresők kedvét, és egyre újabb tervek születtek az arany felszínre hozására, amelynek az értékét 1934-ben már 4,5 millió fontra becsülték. Az utolsó, általunk is ismert expedícióra 1969-ben került sor, de ezúttal sem bukkantak a hajó nyomára.



                                                                                                                                                                            

                                                   

Lap tetejére
                 Designed by: mpauer