Titanic--Lusitania--QM2--Santa Maria--Bismarck--Deutschland--Normandie--Olympic--Bounty--Mary Rose--Brittanic--Andrea Doria--Mayflower

                                                    


A gőzhajózás története


1736, Anglia

Ha gőzhajó, akkor Fulton - gondolnánk. Pedig nem ő volt az egyetlen, aki e találmány megszületése mellett bábáskodott! Még csak nem is az első!

Itt és ekkor fogant meg először valaki agyában az az ötlet, hogy a vízi közlekedésben, a kikötőbe befutó hajók parthoz vontatására gőzgépet alkalmazzon. Általános nehézség volt ugyanis, hogy a kikötő partjaihoz érve a vitorlás hajók már nem kaptak elég szelet a további haladáshoz, és csak nagy erőfeszítések árán lehetett a parthoz vontatni őket. Az úriembert, aki a probléma megoldására vállalkozott, Jonathan Hullsnak hívták (eredeti foglalkozását tekintve órásmester volt), a gőzgépet pedig Newcomen gőzgépnek, amit ekkor már a bányászatban sokfelé alkalmaztak. A gőz ereje dugattyút mozgatott fel-le irányban. Hulls nagy feladata az volt, hogy ezt a fel-le irányú mozgást forgó mozgássá alakítsa, hogy a gőz energiája egy evezőlapátokkal ellátott kereket forgasson.

Találmánya szabadalmaztatása után hozzá is fogott a megvalósításhoz. Miután sikerült szponzort találnia, Evensham városában el is készült az első gőzhajó. Hogy hogyan debütált a nagy találmány? Erről sajnos keveset tudni. Egy korabeli feljegyzés szerint mindenesetre a gőzös még saját magát is csak meglehetősen nehezen tudta vonszolni a vízen. Nem bizonyult tehát túl hatékonynak a jármű, de az az érdeme mégiscsak eltagadhatatlan tőle, hogy ez volt az első fecske a gőzhajó feltalálásának kora tavaszi egén.

Párizs, 1774. szeptember 6.

Ez a dátum fekete napként íródott be a gőzhajózás történetébe. Hosszú évtizedek után ebben az évben látta meg a napvilágot egy újabb gőzhajtású hajó, ezúttal egy francia tervező, D'Auxiron elképzelései alapján. Gőzhajója Hullséhoz hasonló volt: a gőz ereje egy nagy evezőlapátos kereket forgatott. Azaz, hogy forgatott volna, ha egy szerencsétlen baleset folytán egy rosszul rögzített, súlyos vasalkatrész nem zuhant volna be a hajó belsejébe. D'Auxiron gőzhajója percek leforgása alatt tűnt el a habok között...

Lyon, 1783. július 15.

A világ első működőképes gőzhajójának első útját jelzi ez a dátum. Igaz, az út rövid volt, mindössze tizenöt percig tartott, de a lényeg, hogy a karcsú, 41,5 méter hosszú és 4,5 méter széles Pyroscaphe magabiztosan szelte a vizet! A keréklapát hajtásának megoldása nem volt újszerű. Üröm az örömben, hogy a hajó első útja egyben az utolsó is volt. Ennek oka pedig kivételesen nem a technika ördöge, hanem az emberi irigység, a szakmai féltékenység volt. Mikor a büszke feltaláló, Jouffroy a francia kormányhoz fordult kísérletei további támogatását kérvényezve, abba a Jacques Perier úrba botlott a bürokrácia útvesztőjén, akinek már számtalan sikertelen gőzhajóterve és kísérlete volt. Kedves barátunk, mint a kormány szakértője, nem javasolta Jouffroy támogatását felsőbb körökben.

Philadelphia, 1787. augusztus 22.

Míg az öreg kontinensen nemsokára a mindent felforgató forradalom lesz a legfőbb hír, az Új Világban lázasan folyik az immár független haza építése. Nem csoda tehát, ha erre az időre a gőzhajó feltalálásán vagy tökéletesítésén folyó munka is ide teszi át székhelyét. Több feltaláló is nekiveselkedett a feladatnak ezekben az években, más-más úton indulva. James Rumsey olyan csónakokat tervezett, melyeket a folyófenékről lehetett hosszú rudakkal "lökdösni". Az ötlet furcsa, de a szándék mindenképp elismerésre méltó. Egy másik feltaláló, John Fitch olyan csónakmodellt készített, melynek mindkét oldalán 6-6 evező volt a csónak belsejében lévő hosszanti gerendához rögzítve. Elképzelése szerint ezt a hosszanti gerendát mozgatta volna előre-hátra egy gőzgép. Terve meg is valósult: megépült a 13,5 méter hosszú Perseverance, melynek munkahengerét egy héttonnás gőzgép mozgatta. Az első amerikai gőzhajó 6 km/h-s sebességgel szelte a vizet a fent jelzett, dicsőséges napon.

Ugyanebben az évben Rumsey - tőle megszokott módon - egy újabb meglepő elven működő hajóval állt elő. A parton álló bámuló tömeg csak azt látta, hogy a hajó szép ütemben, 5,5 km/h-s sebességgel halad felfelé a folyón. Hogy mi hajtotta? Ez egy vízsugárhajtású hajó volt! Rumsey a polipoktól leste el az ötletet: hajója elejébe egy hengert épített, ami vízszivattyúként működött, s a beszívott vizet kilövellte a hajó végén. A dugattyút kisnyomású gőz működtette. A kis bárka nagy előnye az volt, hogy viszonylag könnyű szerkezet volt (leszámítva a gőzgépet), s így két tonna terhet tudott szállítani.

Nagy volt tehát a verseny! Fitch is előállt egy újabb modellel, a Thorntonnal, aminek a működése a tolóevezős hajtáson alapult: a három evezőlapát közül az egyik mindig a vízbe merült. Ezzel a hajóval már majdnem 10 km-es óránkénti sebességgel lehetett haladni.

Skócia, 1788. október 14.

Ez a nap az első brit gőzhajó születésnapja. Megszületése egy szerencsés találkozás gyümölcse volt: a lapátkerék-meghajtású kishajókat tervező Patrick Miller és a mérnök Symington találkozásáé. Symington egy speciális, hajókba illeszthető gőzgépet dolgozott ki Miller hajóihoz. Kettős hengeres gőzgépet tervezett, amelynek dugattyúrúdjairól kerekek és láncok vitték át a forgatónyomatékot a két egymás mögött elhelyezett lapátkerékre. A két henger lényege az volt, hogy felváltva mozogtak, így egyenletesebbé vált a forgás, ami nagyban növelte a hajó stabilitását. A hajóval elérhető legnagyobb sebesség 8 km/h volt.

Azonban Symingtonék is nem várt akadályokba ütköztek. Mikor terveikkel Watt cégének ajtaján kopogtattak, hogy a cég vállalja a tervek kivitelezését, lehangoló választ kaptak: nem hogy a felkérést nem vállalták, de figyelmeztették Symingtont: a gőzgép hajtású járművek gyártásának kizárólagos joga a Boulton és Watt cégé, ezért jobb, ha nem kontárkodik bele az üzletükbe.
A szabadalmi jog valóban a cégé volt, s 1800-ban járt csak le. Symingtonnak tehát néhány évet még várnia kellett.

Eközben Amerikában Fitch újabb hajót tervezett, melyet Experimentnek keresztelt el. Ez a hajó 15 km/h-s sebességével magabiztosan vezetett a gyorsasági versenyben. Hajóját hamarosan a köz szolgálatába állította: rendszeres gőzhajójáratot indított a Delaware folyón. Vállalkozása azonban csődbe jutott. Akkoriban azon a környéken nagyon jó volt postakocsi-szolgálat, s a hajónak egyébként gyorsnak számító gőzös még nem tudta felvenni a versenyt a lovakkal.

1802 márciusa

Symington azonban nem ülhetett tétlenül, várva, míg Watt szabadalma lejár. Új támogatót szerzett terveihez, a Watt-féle gőzgépet pedig egyszerűen átalakította! Helyette egy fekvőhengeres gőzgépet alkotott, melyben a dugattyú közvetlenül hajtotta meg a lapátkerék főtengelyét. Az angoloknak azonban ez a hajó sem volt elég jó. Hogy mi volt vele a bajuk? Az, hogy menet közben túl nagy hullámokat ver, és féltették tőle a csatornák töltéseit.

1804 májusa, Amerika

Ismerkedjünk meg még egy lelkes kísérletezővel, mielőtt még a célegyenesbe érnénk, s Fulton sikerére koncentrálnánk. Az úr nem más, mint John Stevens, amerikai földbirtokos, akinek eredetileg semmi köze nem volt a mérnöki tudományokhoz, de a gőzhajózás problémája annyira izgatta, hogy beletanult a tervezésbe.

Már több mint egy évtizede folytak a kísrletei, amikor is 1804 májusára fiával együtt megépítette a "Little Julianá"-t, ami valóban picike volt: akkora, mint egy nagyobb csónak. De ezúttal nem is a méret volt a lényeg. Hajójuk 13 km/h sebességgel haladt a Hudson folyón, a szemlélők számára megmagyarázhatatlan okokból. A hajót hajtó propellerek ugyanis teljesen a vízbe merülve működtek.

A világsikerhez már csak egy mecénásra lett volna szükség. Stevens mecénása azonban, Livingston, az Egyesült Államok párizsi nagykövete, figyelmét ekkoriban már egy másik ígéretes feltaláló, egy bizonyos Robert Fulton felé fordította.

Az eddigiek után érezhetjük, mennyire igazságtalan tud lenni az emlékezet azokkal, akiket a balszerencse, az emberi rosszindulat vagy a közönyösség megakadályozott abban, hogy világhírre tegyenek szert a találmányukkal. Hiába, a tudás és az elsőség sokszor keveset ér, ha nem szegődik melléjük szerencse. Fulton szerencsés fickó volt, bár - mint azt hamarosan láthatjátok - az ő útja is sok-sok kudarccal volt kikövezve.

Akár hiszitek, akár nem, a "gőzhajó feltalálója"-ként emlegetett Fulton eredetileg festő volt! Húsz éves volt és Philadelphiában élt még, mikor először hallhatott Fitch és Rumsey gőzhajó-építési kísérleteiről. Idővel áttelepült Angliába, ahol egyre többet kezdett el foglalkozni a mérnöki tudományokkal - a portréfestegetés rovására. Nem tette rosszul! Kitűnő megfigyelőképességét és technikai érzékét ezen a területen is tudta kamatoztatni!

Ekkoriban, a nagy francia forradalom utáni években Anglia és Franciaország hadban álltak egymással, s Fulton a forradalmi eszmékkel rokonszenvezett. Át is települt Franciaországba, hogy tudását a franciák szolgálatába állítsa. Tengeralattjárót tervezett az angol hajók elsüllyesztésére!

A Nautilus terveit végül a konzullá előlépett Napóleon támogatta először. 1800 júliusában készült el Le Havre kikötőjében a szivar alakú, 6,5 m hosszú, 2,1 m átmérőjű kis tengeralattjáró. A próbautat maga Fulton vállata két társával együtt. Hat órát töltöttek a víz alatt, hogy megkíséreljék néhány angol hajó elsüllyesztését. A tengeralattjáró víz alatt közeledő fekete tömege azonban túlságosan jól látszott a hajókról, így könnyegén kitértek előle. A Nautilus tehát kudarcot vallott.

E kudarc után ismerkedett össze Fulton Livingstonnal, az USA párizsi nagykövetével. Livingston beszélte rá, hogy inkább gőzhajó tervezésével foglalkozzon, mert abban van a jövő. 1802-ben szerződést is kötöttek: Livingston vállalta a költségek biztosítását, minek fejében Fulton arra kötelezte magát, hogy olyan hajót épít, ami a New York-Albany távolságot legalább 13 km/h -s sebességgel teszi meg. Fulton először Párizsban próbálkozott a hajó megépítésével, ugyanazon a szigeten, ahol d'Auxiron gróf is néhány évtizeddel korábban. Úgy néz ki, ez a sziget valamiért nem kedvelte a gőzhajókat. Fulton félkész hajója ugyanis agy vihar következtében szintén elsüllyedt itt.

Fulton kimentett a vízből minden menthetőt, és a bemutató napjára, 1803. augusztus 9-ére már el is készült egy másik hajó. A próbaút sikeres volt, mégis visszhangtalan maradt. Még magát Napóleont sem érdekelte a gőzhajó!

Fulton így aztán angol titkosügynökökkel kezdett tárgyalásokba, s visszaköltözött Angliába. Itt is fáradhatatlanul dolgozott a tervén: személyesen megállapodott a Boulton és Watt céggel, így a leendő hajóhoz pontosan az általa megadott méretek szerint kezdték el építeni a gőzgépet.

A hajó azonban nem Angliában, hanem Amerikában készült el. Fulton ugyanis 1806-ban hazaköltözött Amerikába, s maga után szállíttatta a speciális gőzgépet. A hajót New Yorkban kezdték el építeni, s bár a munka szépen haladt, a közönség csak hitetlenkedett, gúnyolódott körülötte.

1807. augusztus 17.

Mégis elérkezett a nagy nap, mely a gőzhajó feltalálásának ünnepnapja lett. Ezen a napon tette meg Fulton gőzhajója az első útját a Hudson folyón. A hajó, amelynek becsületes neve Clermont volt, sikeresen megtette a kijelölt utat, azaz 240 km-t, 32 óra leforgása alatt.

Ez a nap Fultont szinte mesebeli hőssé avatta, hisz nem csak vállalkozása járt sikerrel, de ekkor jelentették be házasságát is Livingston unokahúgával. E frigy révén Fulton bekerült a gazdagok gondtalan világába.

S habár e neves dátumig eljutottunk, említsünk még meg néhány "leg"-et a gőzhajózás történetében!

1809. június 10-én Stevens hajója, a Phoenix volt az első gőzhajó, amely a nyílt tengerre merészkedett - sikerrel.

1817. május 2-án pedig elkészült az első magyar gőzhajó, a Carolina, Bernhard Antal pécsi órásmester"remekműve".

                                                                                                                                                forrás: Nosztalgiautazások

                                                                                                                                                                             tovább

                                                   

Lap tetejére
    Designed by: mpauer