Titanic--Lusitania--QM2--Santa Maria--Bismarck--Deutschland--Normandie--Olympic--Bounty--Mary Rose--Brittanic--Andrea Doria--Mayflower
 
                                                    

SS Great Eastern


A maga idejében a világ legnagyobb hajója volt, amelyet a világ legjobb mérnöke hozott létre. Túlélt egy komolyabb sérülést, mint amilyen a Titanicot hullámsírba küldte, és máig tartó kommunikációs hálózatot létesített az Újvilág és Európa között. Az SS Great Eastern története bizonyos szempontból mégis igazi kudarc. Isambard Kingdom Brunel, jóllehet nevét Britannián kívül kevesen ismerik, az ország újkori történetének egyik legnagyobb alakja; jelentősége Viktória királynőéhez mérhető (ezt mutatja, hogy 2006-ban egész éves ünnepségsorozatot rendeztek születésének 200. évfordulójára). Munkássága Britanniát a világ technológiai központjává tette a 19. század közepére. Ő hozta létre a Londont a szigetország nyugati és déli részeivel összekötő Great Western Railway-t, számos különleges szerkezetű híddal, a Temze alatt futó első alagutat, és több óceánjárót. Innovatív megoldásai nemegyszer évekkel, évtizedekkel haladták meg korukat: vákuum segítségével működtetett légnyomásos vasútvonala, a South Devon Railway egy évig sem működhetett 1848-49 között, a technikából fakadó költségek miatt. 

Brunelt azonban nem abból a fából faragták, hogy a technikai nehézségek vagy a kiapadt büdzsé megállítsák. 1854-ben, több sikeres óceánjáró hajó létrehozása után, építeni kezdte a világ legnagyobb hajóját, az SS Leviathant. A négyezer személy szállítására szánt hajó építése igen lassan folyt; John Scott Russel skót hajóépítő mérnökkel Brunelnek számos ponton akadtak nézeteltérései. A hajót végül 1858. január 31-én bocsátották vízre; a teljes befejezés azonban még egy évig váratott magára, mert az építtető cég csődbe ment. Végül a Great Eastern Ship Company vásárolta meg, amely átnevezte SS Great Eastern-re. (Az SS a 'steamship', azaz a 'gőzhajó' szó rövidítése.)

Az SS Great Eastern végül 1859-re készült el teljesen. 211 méteres hosszúságát csak 1899-ben múlták felül (összehasonlításképp: a magyar Országház dunai homlokzata 268 méter hosszú), tömegét pedig csak a következő század hajnalán, 1901-ben. Brunel abban az évben, még mielőtt a hajó kifuthatott volna, szívrohamot kapott és pár nap múlva, 53 évesen meghalt. Az építés közben két munkás vesztette életét; az SS Great Eastern balszerencsés hajóként hÍresült el. Amikor Southamptonból New York felé elindult első útjára, 1860. június 15-én, a négyezer fősre tervezett hajón a 418 fős személyzeten kívül mindössze 35 fizető utas és nyolc ingyenesen utazó meghívott vendég tartózkodott.

A két földrész közötti utat a maximálisan 13 csomós, azaz 24 km/órás sebességel haladó hajó 29 nap alatt tette meg, világrekordot állítva fel. Az gyorsan kiderült, hogy személyszállításra az SS Great Eastern sérülékenysége és irtózatos javítási költségei miatt nem használható gazdaságosan. Néhány interkontinentális útján azonban vele utazott például Verne Gyula, aki ettől az úttól ihletve írta meg Az úszó város című regényét. 1862-ben pedig unikális felépítésének köszönhetően túlélt egy olyab balesetet, amely évtizedekkel később a Titanic végzetét okozta. Egy - később Great Eastern Rock-ra keresztelt - szikla Long Island-nél 2,7 méter széles és 25 méter hosszú hasítékot vágott a hajó burkolatán. A belső, második héj azonban sértetlen maradt, így a hajó eljutott a kikötőig anélkül, hogy az utasok tudomást szereztek volna a balesetről. A javítás azonban öt hónapba telt. (2007 végén egy hatalmas horgonyt találtak a Great Eastern Rock-tól nem messze, a tengerfenéken - egyes feltételezések szerint ez a balesetből származhat.)

A kezdődő amerikai polgárháború tett keresztbe végleg az SS Great Eastern utasszállító karrierjének; a társaságot felszámolták, és a hajót az építési költségek huszadáért, 25 ezer fontért eladták egy kábelfektető társaságnak.  Ekkor kezdődött igazi karrierje: segítségével létrejött az első állandó kábelösszeköttetés Európa és Amerika között 1865-ben. A következő években az SS Great Eastern 48 ezer kilométernyi mélytengeri kábelt fektetett le a franciaországi Brest és a Kanada partjainál fekvő Saint Pierre és Miquelon, illetve a jemeni Aden és az indiai Bombay (ma Mumbai) között.

Az 1880-as évekre a hajó ezt a feladatot is kiszolgálta. Történt egy tétova próbálkozás arra, hogy újra személyszállítóként helyezzék forgalomba, de a költségek miatt ez ismét csődöt mondott. Rövid ideig bemutatóhajóként, különböző célokra használták, míg végül 1889-90 között, másfél évnyi munkával szétbontották (ekkor még mindig a világ legnagyobbja volt). A legmagasabb árbocot a Liverpool Football Club vásárolta meg, zászlórúdnak; ma is áll a csapat anfield-i pályáján. A bontás után kiszivárgott pletykákat, miszerint emberi csontvázakat találtak volna a hajótestben, sokáig nem vették komolyan, hiszen ilyesmiről a Titanic és a Hoover-gát esetében is felröppentek hírek. Egy részletes vizsgálat azonban nemrég kiderítette, hogy a hajó építése közben két munkás rejtélyes módon eltűnt, így a szörnyű híresztelés tényleg valós lehet - ez azonban már sosem fog kiderülni.

                                                                                                                                                                   forrás: MuMa

                                                   

Lap tetejére
                 Designed by: mpauer