Titanic--Lusitania--QM2--Santa Maria--Bismarck--Deutschland--Normandie--Olympic--Bounty--Mary Rose--Brittanic--Andrea Doria--Mayflower
 
                                                    

SS Great Western

Az SS Great Western, a Great Western Gőzhajózási Társaság építette 1838-ban. Isambard Kingdom Brunel tervei alapján a Great Western teljesítette a tőle elvárt követelményeket és a további fa-lapátkerekes hajóépítéseknél ő volt az etalon. 1843-ig többször szerezte meg a Kék Szalag díjat. A Great Western-t 8 évnyi szolgálat után megvásárolta a Royal Mail Steam Packet Társaság melynek tulajdonát képezte 1856-ig, amikor is a végtelen vizekre távozott.

Fejlesztés és design

1836 Isambard Brunel és barátja, Thomas Guppy létrehozták a Great Western gőzhajózási társaságot. Vállalkozásuk célja az olyan gőzhajók építése, amelyek alkalmasak a Bristol - New York útvonal megtételére. A rendszeres transzatlanti járatok bevezetése már régóta foglalkoztatta a kor különböző érdekcsoportjait. (Ilyen volt például a Brit és Amerikai Gőz Navigációs Társaság). A Great Western megosztotta a kritikusokat, mert úgy gondolták, hogy a hajó méretei túlságosan nagyok. Brunel elgondolása alapján a hajónagy méreteivel megfelelő szállítmányozási kapacitás érhető el. A Great Western egy vaspántokkal megerősített, fából készült, oldal lapátkerekes gőzhajó volt, melynek testéből négy kiegészítő árboc ágaskodott az ég felé. A vitorlák szerepe nem csak a kiegészítő hajtás volt, de ugyanakkor segítettek a hajót viharosabb időjárási körülmények között egyensúlyban tartani és biztosítottákm hogy mindkét oldalsó lapátkerék egyenletesen merüljön a vízbe, ezáltal egyenes vonalban tudták tartani a hajót. A hajótest tölgyfából készült hagyományos módszerekkel. Egy éven keresztül tartotta a legnagyobb gőzhajó címet, amíg a Brit és Amerikai társaság British Queen hajója el nem bitorolta azt. A bristol-i Patterson & Mercer hajógyárban készült, majd 1837. július 19.-én átvitorlázott Londonba, ahol beszerelték Sons & Field cég által gyártott Maudslay féle gőzgépeket, melyek teljesítménye 750 lóerő volt.

Szolgálat

1831. március 31.-én elhajózott Avonmouth-ba, Bristolba, hogy onnan kezdje meg első útját New Yorkba. A London és Avonmouth közötti úton a motortérben tűz ütött ki. A nagy felfordulás közepette Brunel majd 20 lábat zuhant és megsérült. A tüzet sikerült megfékezni és a károk is jelentékenynek bizonyultak, de sajnos Brunelt ki kellett tenni Canvey szigetén. A baleset következtében több mint 50 utas törölte a foglalását a Bristol - New Yorki útra, és amikor a hajó elindult Avonmouth-ból összese 7 utas volt a fedélzeten. A rivális brit és amerikai társaság első hajójának építése késlekedett, ezért kénytelenek voltak bérbe venni a Sirius nevű gőzöst, hogy megelőzzék a Great Western-t a New York-ig tartó úton. A Sirius egy 700 BRT ír gőzös volt és a  London - Cork útvonalon közlekedett. Mivel az úton rengeteg szénre volt szüksége, a hajó lakórészeinek egy részét szénraktárrá alakították. Három nappal korábban indult útjára, mint a Great Western. Útközben megállt Corkban szénért és április 4.-én elindult New York felé. A Great Westernen történt tűzeset következményeképp a hajó csak április 8-án tudott kifutni Bristolból. A négy napos előny ellenére a Sirius csak éppenhogy verte meg a Great Westernt és április 22.-én befutott New Yorkba. Amikor kevés volt a szén a Sirius legénysége a kabinok bútorait, majd a hajópadló egy részét és végül egy árbocot is eltüzelt. Ezzel szemben, amikor a Great Western befutott még 200 tonna szén volt a fedélzetén. Bár a Kék Szalag díjat csak évekkel később tudhatta magáénak, mert a Siriust tartották győztesnek a maga 8,03 csomós sebességével. Ezt a rekord azonban csak egy napig tartotta, mert a Great Western sebessége meghaladta  a 8,66 csomót. A Great Western beváltotta a hozzáfűzött reményeket és rátette bélyegét a későbbi lapátkerekes hajók tervére. Még a Cunard Line, Britannia hajója is egy változata volt a Great Western-nek. 1838-ban a cég 9%-os osztalékot fizetett a tulajoknak, ami azt eredményezte, hogy nem volt miből finanszírozni a következő hajó építését. Miután tönkrement a brit és amerikai cég, a Great Western lett a Liverpool és Avonmouth közötti helyközi járat, majd 1843-ban végleg elhagyta Avonmouth-t. A hajó továbbra is nyereséges volt annak ellenére, hogy nem volt váltótársa az útvonalon. 1843-ban a Great Western bevételei elérték a 33400 fontot, míg kiadásai 25600 fontra rúgtak. Habár a cég anyagi helyzete stabil volt, a Great Britain 1845-ös szolgálatba lépésével még inkább javult anyagi helyzetük. 1846 szeptemberében azonban navigációs hiba következményeképp a part mentén zátonyra futott, ezáltal nem volt biztosítva a zord téli időjárás túlélése. 8 év szolgálat és 45 oda-vissza út után már nem volt gazdaságos a hajó üzemeltetése, ezért leállították. 1847-ben eladták a Royal Mail Steam Packet Company-nak és Nyugat-Indiai hajóutakra használták. A későbbiekben szolgált például csapatszállítóként a Krími háborúban, majd 1856-ban leselejtezték.

                                                                                                                                                             forrás: Wikipédia

                                                   

Lap tetejére
                     Designed by: mpauer