Titanic--Lusitania--QM2--Santa Maria--Bismarck--Deutschland--Normandie--Olympic--Bounty--Mary Rose--Brittanic--Andrea Doria--Mayflower
 
                                                    

Aurora cirkáló


Az Aurora cirkáló (oroszul Аврора [avrora]=„hajnal”) a cári orosz haditengerészet Pallada-osztályú páncélos cirkálója. Részt vett az 1917-es októberi orosz forradalom, amelynek egyik jelképévé vált. 1957-től múzeumhajóként Szentpéterváron, a Néván horgonyoz. Nevét Auróráról, a római mitológia szerinti Hajnal Istennőről kapta.

Története

A hajó építését 1897-ben kezdték Szentpéterváron. 1900-ban bocsátották vízre a Pallada-osztály harmadik tagjaként. (Az osztály névadó hajóját, a Pallada cirkálót és a második egységét, a Dianát 1899-ben bocsátották vízre.) Befejezését követően 1903 júliusában állították szolgálatba az orosz Balti Flottánál. Az Andrej Virenius parancsnoksága alatt álló cirkáló-raj tagjaként 1903. november 8-án a Távol-Keletre vezényelték. Az időközben kitört orosz–japán háború miatt a hajórajt az orosz hadvezetés visszairányította a Baltikumba.

A csuzimai csata

A hajót 1904-ben a Balti-tengerről a Csendes-óceánra, az orosz Csendes-óceáni Flotta Zinovij Rozsesztvenszkij altengernagy parancsnoksága alatt álló 2-es hajórajának állományába vezényelték át, ahol részt vett az 1904–1905 között zajló orosz–japán háborúban. Részese volt az 1905. május 27–28-i csuzimai csatának, ahol megrongálódott és súlyos veszteségeket szenvedett. A legénység 15 tagja meghalt, több mint 80 megsérült, meghalt többek között a hajó parancsnoka is. Két másik cirkálóval együtt sikerült semleges kikötőbe, Manilába menekülnie, ahol 1905. június 7-én a helyi hatóságok internálták a hajót és személyzetét. A semleges kikötőben kijavították a csuzimai csatában keletkezett sérüléseket.

Iskolahajóként

1906-ban tért vissza a Balti Flottához. Visszatérése után az akkorra már elavult hajót a cári haditengerészet iskolahajóként használta. 1909 őszétől 1910 tavaszáig az Auróra egy hosszabb tengeri gyakorló úton vett részt a Földközi-tengeren és az Atlanti-óceánon. 1910 ősze és 1911 tavasza között a második hosszabb tengeri kiképző útját hajtotta végre. Az 1911 őszétől 1912 nyaráig tartó harmadik útja során a hajó részt vett a thaiföldi király koronázási ünnepségén (1911. november 16 – december 2.). 1912 tavaszán és nyarán a Kréta fölött védnökséget vállalt államok haditengerészeti egységébe vezényelték.

Az első világháború és az oroszországi forradalmak 

Az első világháború első hónapjaiban a Balti Flotta kötelékében, Grigorij Butakov tengernagy parancsnoksága alatt vett részt a harcokban. Feladata a járőrözés és a partvidék tüzérségi támadása volt. 1914–1915 telén dokkban volt javítás alatt, egyúttal több berendezését modernizálták. Fegyverzetét megerősítették. A 152 mm-es ágyúk számát 8-ról 14-re növelték. Az 1915-ös évet az orosz partokat védő aknazártól nyugatra, őrjáratozással, az aknamentesítő hajók védelmével és a finn parti vizek felderítésével töltötte. 1916 végén a hajót Pétervárra vezényelték nagyjavításra. 1916–1917 telén nagyjavításon estek át a hajó gőzgépei, és új kazánokat építettek be. Modernizálták a 152 mm-es lövegeit, valamint 6 db 76,2 mm-es Lender-rendszerű légvédelmi ágyút szereltek fel, és új rádióállomást telepítettek.

A nagyjavításon éppen átesett hajó az elsők között csatlakozott a februári pétervári felkeléshez és vörös zászlót húztak fel rá. 1917. március 10-én (február 28-án) a fellázadt matrózok megölték a hajó parancsnokát (M. I. Nyikolszkij) és elsőtisztjét (P. P. Ogranovics). A matrózok az Aurórán forradalmi bizottságot alakítottak. A matrózok többsége 1917 folyamán a bolsevikokhoz csatlakozott.

A pétervári Katonai Forradalmi Tanács utasítására 1917. november 7-én (október 25-én) az Auróra matrózai elfoglalták a városközpontot a Vasziljevszkij-szigettel összekötő Nyikolajevi hidat. Este 21.15-kor a matrózból lett bolsevik hajóparancsnok–komisszár, Alekszandr Belisev parancsára a hajóorrban lévő 152 mm-es lövegből leadott lövés adott jelt a Téli Palota ostromára.

A hajó 1917. december 11-én visszatért a Balti Flotta egységeihez, Sveaborg kikötőjébe. A cári haditengerészet feloszlatása után a hajó legénységét leszerelték. A hajón mindössze 40 fő maradt, akik az őrzési és karbantartási feladatokat látták el. 1918-ban az Aurórát Kronstadt kikötőjébe vezényelték és ott konzerválták.

A szovjet időszak 

1922-től ismét iskolahajóként használták. A második világháborúban ágyúit leszerelték és Leningrád határában, a pulkovói magaslatokon állították fel, így részt vett a város védelmében. A hajó maga ez idő alatt Oranienbaum (ma: Lomonoszov) kikötőjében állt, több tüzérségi és bombatámadás érte. A sérülések következtében 1941. szeptember 30-án a kikötőben elsüllyedt.

A hajó napjainkban

A háború után a hajót kiemelték, és 1945–1947 között kijavították. 1957-től múzeumhajó. Ma is az orosz haditengerészet állományába tartozik, és aktív szerepe van Szentpétervár életében. A Nahimov Tengerészeti Iskola használja és üzemelteti a múzeumot. Fedélzetén állandó őrséget adnak a tengerész-kadétok, és a napi karbantartási feladatokat is ők végzik. Minden évben számos megemlékezésnek és ünnepségnek ad otthont.

                                                                                                                                                             forrás: Wikipédia

                                                   

Lap tetejére
                 Designed by: mpauer