Titanic--Lusitania--QM2--Santa Maria--Bismarck--Deutschland--Normandie--Olympic--Bounty--Mary Rose--Brittanic--Andrea Doria--Mayflower
 
                                                    

                            

                      

Cirkáló


A cirkáló egy közepes nagyságú, gyors hadihajó típus. A vitorlás hajók korában a cirkálók voltak a flotta szemei. Ekkor még nem egy bizonyos hajótípust illettek ezzel a névvel, hanem összefoglaló megnevezése volt a kisebb, gyors hadihajóknak (fregatt, schooner, brigg, korvett). A 19. század közepén alakult ki önálló kategóriaként, amelynek tagjai ekkor új feladatot kaptak: nagyobb sebességüknek és fegyverzetüknek köszönhetően önálló támadásokat hajthattak végre.
Kiev_classA haditengerészetek az I. világháború idején főleg gyors- és páncéloscirkálókat alkalmaztak. A két világháború között, illetve a II. világháború idején könnyű-, nehéz- és légvédelmi cirkálókat építettek. A II. világháború óta főleg rakéta- és helikopterhordozó cirkálók épülnek.
Napjaink cirkálói 7000-15 000 tonnás, ágyúkkal és rakétákkal felszerelt hajók. A 25–35 csomós sebességre képes egységek tengeralattjáró-elhárító helikoptereket is képesek szállítani. Speciális fajta még az egykori Szovjetunió Kijev-osztályú ún. ferde fedélzetű cirkálója. Ez valójában repülőgép-hordozó, de ilyen kategória nem létezett a szovjet haditengerészetnél.

Történet

Az I. osztályú hajókból (sorhajók), a magas gyártási költségeik miatt még a leggazdagabb államok is keveset tudtak gyártani. Ezért a II. osztályú páncélosokra a kezdetektől szükség volt. Ezek az 1880-as évek közepéig 3 000-6 000 tonnás kazamata, barbett, illetve alacsony oldalfalú partvédelmi toronyhajó formában éltek. A nyílt tengeri hajóknál a méretek csökkenése mellett a sebesség és a hatótáv növekedése itt is csak a páncélfelület csökkenésével valósulhatott meg. Erre két megoldás adódott.General_Admiral
Az első, a páncélzat jelentős csökkentése. Csak az ágyúkat és a vízvonalat páncélozták. Erre volt példa az orosz 1873-as vízrebocsátott General-Admiral (4 400 t, 14 cs), még vitorlázattal is rendelkezet. Lövegeit francia mintára barbettákban helyezték el. Ezzel utat nyitott a cirkálóknak, és az ősüknek tekinthető, az első övvértes páncélos cirkáló. A második megoldás a páncélzat teljes elhagyása volt, de a létfontosságú részeket belül páncélfedélzettel védik. Az első ilyen egység a Chile számára 1883-ban épült Esmeralda volt, mint az első páncélfedélzetes, vagy védett cirkáló. A létfontosságú részeit 25 mm-es páncélfedélzet védte, felette vízmentes cellák sora, külön védelem a kazántérnek szénnel. Vízkiszorítása 3 000 t, sebessége 18,3 csomó, ezzel a kor leggyorsabb hadihajója. Utána terjedtek el a flottákban a 3 000 – 6 000 t vízkiszorítású, már vitorlázat nélküli védett cirkálók. Főtüzérségük 200 – 230 mm-es (2-4 db), másodlagos tüzérségük 88 – 160 mm-es (6-10 db) ágyúkból állott, többségük már gyorstüzelő.
EsmeraldaA cirkálók feladata, a nevüknek megfelelően, tengeri térségek felügyelete, felderítése, a csatahajó-kötelékek biztosítása. Az akkori sebességük 16-20 csomó, az akkori csatahajóknál 3-4 csomóval több. A britek a kiterjedt gyarmatbirodalmuk miatt igen sok cirkálót építettek. A kisebb hatalmak 1-2 csatahajójuk mellé a flottájuk gerincét erre a hajókategóriára alapozták. A nagy flottáknál a cirkálók fontos rendeltetése volt a tengeri blokád létrehozása, és a kitörések meggátolása. A blokád alatt lévőknél pont az ellenkező, kitörési kísérlet, és a háttérben a gyengébb hadihajók, valamint a kereskedelmi hajók pusztítása.
1880-as évek elejére tisztázódtak a kérdések, egy csatahajó árából, három védett cirkálót lehetett építeni, érdemes-e a nagy hajókra pazarolni a pénzt. A valódi sokkot a torpedó megjelenése okozta, amit a cirkálók fegyverzetébe is beillesztettek.

A cirkálók fejlődésének és besorolásának három fő szakasza van.

A kezdetek


Az 1880-as évektől 1922-ig három kategóriában épülnek általában, bár átfedések vannak államonként.

I. Osztályú, vagy páncélos cirkálók


A páncélozott sorhajóknál kisebbek, általában 10 000 tonnáig terjedő vízkiszorítással. Főtüzérségük 4- 6 db 254-305 mm-es ágyú, közepes tüzérségük 120-150 mm-es ágyúk. Sebességük nagyobb, mint a sorhajóké, általában 20 csomó feletti. Részt vesznek a döntő csatákban a sorhajók mellett.
De Grasse (cirkáló)


II. osztályú, vagy védett cirkálók, vagy nagycirkálók
Aurora

Az I. osztályúaknál kisebbek, páncélzatuk gyengébb, vízkiszorításuk 5 000 t körül mozog. Tüzérségük 203 mm-ig terjed, sebességük 20 csomó feletti. Feladatuk a hajókötelékekkel részvétel a csatákban, vagy önállóan működve ellenséges hadihajók és kereskedelmi hajók pusztítása.
Auróra (cirkáló) (klikk!!!)
Town-osztály (1910)

III. osztályú, vagy kiscirkálókActive_class


2 000 – 4 000 t vízkiszorításúak, gyenge páncélzattal, vagy páncélzat nélküli gyors hajók. Tüzérségük 152 mm-es ágyúkig terjed, torpedóvetőket is kaphatnak. Feladatuk többnyire a II. osztályú cirkálókéval azonos.
Sentinel-osztály
Blonde-osztály
Boadicea-osztály
Active-osztály

1922-1945 közötti időszak


Az 1922-es washingtoni flottaegyezményben tisztázták a méreteket. Két kategóriát állapítottak meg, nehéz- és könnyűcirkálókat. Az előbbiek 203 mm-es ágyúkig, az utóbbiak 152 mm-es ágyúkig terjedő tüzérséget kaptak, a könnyűcirkálókból fejlesztették ki az amerikaiak a légvédelmi cirkálót.

Nehézcirkálók 

Admiral_HipperÁltalános felfogás szerint a 6-8 vagy 10 db 203 mm-es ágyúval felszerelt 7 000 – 12 000 tonnás vízkiszorítású cirkálókat nevezik nehézcirkálóknak. A második világháború folyamán igen jelentős légvédelmet is telepítettek a fedélzetére, melyek 101 – 127 mm-es ágyúkból (6-12 db), illetve 20 – 40 mm-es gépágyúkból (akár 40- 60 db), és géppuskákból állt. Kiegészítő fegyverzetként 6 – 12 db torpedóvetőt használtak, ill. 1-2 db katapultot és repülőgépet a tüzérség irányításához és felderítéshez. A nehézcirkálóknál is beindult a méretnövekedés, a háború végére a vízkiszorításuk és méretük elérte az első világháborús sorhajók méreteit. A csúcs az amerikai Des Moines-osztály három egysége, vízkiszorításuk 17 000 – 21 500 t, fegyverzetük 9 db 203 m-es ágyú és több légvédelmi ágyú, valamint gépágyú, teljesítménye 120 000 LE, sebessége 33 cs.
Mára ez a kategória megszűnt, a nehézcirkálókat a háború után fokozatosan kivonták, vagy egy részüket rakétásPatyomkin_páncélos cirkálókká alakították át. Jelzésük Amerikában CA (páncélos cirkáló).
Admiral Hipper (nehézcirkáló)
HMS Norfolk (nehézcirkáló)
Lützow (nehézcirkáló)
HMS Dorsetshire (nehézcirkáló)
Blücher (nehézcirkáló)
Seydlitz (nehézcirkáló)
Patyomkin páncélos (klikk)

Könnyűcirkáló


A könnyűcirkálók 3 000 – 8 500 tonnás vízkiszorításúak, tüzérségük 8-10 vagy 15 db 152 – 155 mm-es ágyúkig vannak korlátozva, légvédelmi ágyúk és gépágyúk, 4-10 db torpedóvető, 1-2 db katapult és repülőgép egészíti ki. Páncélzatuk csak a lövegtornyon és a vízvonalon védik a hajót, vékonyabb, mint a nehézcirkálók. Sebességük 30-38 csomó. Amerikai jelzésük CL. Mára megszűnt ez a kategória, a könnyűcirkálókat a háború után selejtezték, illetveLeander-class rakétás cirkálókká építették át.
HMS Bristol (könnyűcirkáló)
HMS Chatham (könnyűcirkáló)
HMS Chester (könnyűcirkáló)
HMS Dartmouth (könnyűcirkáló)
Leander-osztály (könnyűcirkáló)
HMS Weymouth (könnyűcirkáló)
HMS Yarmouth (könnyűcirkáló)
HMAS Adelaide (könnyűcirkáló)
HMAS Australia (nehézcirkáló)
HMAS Brisbane (könnyűcirkáló)
HMAS Hobart (könnyűcirkáló)
HMAS Melbourne (könnyűcirkáló)
HMAS Perth (könnyűcirkáló)


                                                                                                                                                                        tovább
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             

                                                   

Lap tetejére
                   Designed by: mpauer