Titanic--Lusitania--QM2--Santa Maria--Bismarck--Deutschland--Normandie--Olympic--Bounty--Mary Rose--Brittanic--Andrea Doria--Mayflower
 
                                                     1

                            

                      

Torpedónaszád


A torpedónaszád egy viszonylag kicsi és gyors hadihajó, melyet arra terveztek, hogy torpedókkal támadjon célpontjaira. A korai modellek egyszerűen az ellenséges hajóknak nyomták állótorpedóikat, de később megjelentek az önműködő, Whitehead-féle torpedókat kilövő változatok is. A torpedónaszádokat főként csatahajók vagy más, nagy, és komolyabb páncélzattal rendelkező hajók ellen fejlesztették ki, így azoknak gyorsnak és mozgékonynak kell lenniük.

A manapság torpedóként ismert eszközt 1860-ban találta fel Giovanni Luppis (más néven Ivan Blaz Lupis) kapitány az Osztrák-Magyar Monarchiabeli Fiumében (ma Rijeka). A torpedót először 1860-ban mutatták meg a nagyközönségnek. 1866-ban Luppis kapitány és fejlesztőtársa, Robert Whitehead közösen, működés közben mutatták be a torpedót. Az első torpedógyár Fiumében épült.

Amerikai polgárháború

Az amerikai polgárháborúban a tengeri hadviselés számos ponton megújult, többek közt itt jelentek meg az első torpedónaszádok, melyek még állótorpedókkal voltak felszerelve. 1861-ben Lincoln elnök elrendelte a Déliek kikötőinek blokádját, ami által a Déliek törekvése, miszerint külföldről szereznek be hadianyagot, csődöt mondott. A Délieknek nem volt elég erőforrásuk, hogy olyan flottát építsenek ki, mely felveszi a versenyt az Északiak haditengerészetével. Az egyedüli megoldásnak az látszott, hogy torpedónaszádokat, azaz kicsi és gyors hajókat építenek, melyekkel meg tudják támadni a blokádban résztvevő nagyobb hadihajókat.

A Déliek David-osztályú torpedónaszádjai gőzüzemű, részlegesen zárt hajótesttel rendelkező hajók voltak. Ezek nem voltak igazi tengeralattjárók, de képesek voltak részlegesen lemerülni. Mikor a ballasztokat elárasztották, mindössze a kémény és a hajótest néhány centinyi felső része volt a vízszint felett. Ha sötét volt az éjszaka, és füstmentes antracittal tüzeltek a kazánban, akkor a hajó szinte láthatatlan volt. A David-osztály a bibliai Dávid és Góliát történet Dávidjáról kapta nevét. A David-osztályba még a Midge és a St. Patrick torpedónaszádok tartoztak.

A CSS Squib és a CSS Scorpion másik torpedónaszád-osztályokat képviseltek, melyek szintén alacsony építésűek voltak, de fedélzetük nyitott volt, és a David-osztály hajóival ellentétben nem rendelkeztek ballaszttartályokkal.
 
XIX. századi torpedónaszád.

A Déliek torpedónaszádjai úgynevezett állótorpedókkal voltak felszerelve. Ezek puskaporral töltött vízálló palackok voltak, melyeket egy, a hajó elején lévő, víz alatt lévő rúd végére erősítettek. A torpedónaszád nekiment a kiválasztott célpontjának, így a robbanótöltet, a végén lévő kampó segítségével, az ellenséges hajóra akadt. A torpedónaszád ezt követően hátramenetbe kapcsolt, és eltávolodott az ellenséges hajótól, majd felrobbantotta a robbanótöltetet. Ez általában egy, a töltethez kapcsolt hosszú kábellel, és a hozzákötött detonátorral történt.

A déli torpedónaszádok mindent összevetve nem voltak túl hatékonyak. Alacsony oldalaik miatt, a hajók fedélzetét a nyílt tengeren könnyen elöntötte a víz, valamint néha a robbanásokkor kicsapódó víz eloltotta a kazánok tüzét. Ezen kívül gyakran előfordult, hogy a töltetek nem, vagy nem jókor robbantak be.


13-as torpedónaszád (Osztrák–Magyar Monarchia)

A 13-as torpedónaszád (ex-Python) az Osztrák–Magyar Monarchia Cobra-osztályú torpedónaszádja (Torpedoboot) volt az első világháborúban. Testvérhajói az 14-es torpedónaszád, 15-ös torpedónaszád és a 16-os torpedónaszád.

Pályafutása

1898 júniusában megkezdték az építését. Július 20-án jóváhagyták a nevét. 1899. február 25-én vízre bocsátották. Április 11-én szolgálatba állították. Május 9-én szolgálaton kívül helyeztek. Felszerelték a fegyverzetét. 1901. április 24-én összeütközött a XXXVIII-as torpedónaszáddal és beszakadt az orra. 1902. május 17. – szeptember 9. között a Nyári hajóraj kötelékében szolgált. Szeptember 1-3 között részt vett az Isztriai-félszigetnél I. Ferenc József császár jelenlétében tartott partraszállási gyakorlaton. 1903. március 30. – augusztus 31. között a Torpedó Iskolánál szolgált. 1905. március 14-én és május 14-én Fiumében torpedókísérleteket végzett.

1910. február 17-én Dubrovnik hadikikötőjében, Gravosában (Gruž) segített eloltani a Malagi Derja bárkán keletkezett tüzet. A lángoló hajót végül robbantással el kellett süllyeszteni, hogy megakadályozzák a tűz más hajókra való átterjedését. 1913-ban a neve helyett a 13-as számot kapta. Október 29-én Meleda (Mljet) előtt a rossz időjárásban árbocait elvesztett és a part felé sodródó Italia P olasz vitorlás hajót vontára vette és bevontatta Gravosába.

1914. szeptember 6-án Dalmácia legdélibb pontjától, a Punta d’Ostrótól (Rt Oštra) délre egy ellenséges tengeralattjárót vett üldözőbe. Október 17-én a Waldeck-Rousseau francia cirkáló tüzet nyitott rá. 1915. május 7-én a montenegrói partok előtt végrehajtott bevetésen egy parti üteg tüzébe került, de nem érte találat. 1916. június 26-án a Remo-foktól 14 mérföldnyire délre egy tengeralattjáró két torpedót lőtt ki rá, eredménytelenül. Számos aknakeresést és konvojkísérést hajtott végre. 1918. november 1-jén a Cattarói-öbölben tartózkodott, ahol a brit Bizottság átvette. 1920-ban Franciaországnak ítélték lebontásra.

14-es torpedónaszád (Osztrák–Magyar Monarchia)

A 14-es torpedónaszád (ex-Kígyó) az Osztrák–Magyar Monarchia Cobra-osztályú torpedónaszádja (Torpedoboot) volt az első világháborúban. Testvérhajói az 13-as torpedónaszád, 15-ös torpedónaszád és a 16-os torpedónaszád.
Pályafutása [szerkesztés]

1897 augusztusában megkezdték az építését. 1898. július 20-án jóváhagyták a nevét. 1899. január 25-én vízre bocsátották. Április 11-én szolgálatba állították. 1900. március 19. és 24-e között a Torpedó Iskolánál volt. 1909. április 23-án szolgálatba állították. Szeptember 15-től Lussinban (Lošinj) állomásozott. 1910-ben a neve helyett a 14-es számot kapta, és Teodóban állomásozott.

1914. január 18-án átminősítették repülőgépmentő- és szállító hajóvá. Torpedóvető csöveit eltávolították, tatfedélzetére erősebb árbocot és egy daruszárat szereltek, erre egy platformot. Március 14-én átadták a pólai Repülő Állomásnak.

1915-ben abbahagyta a repülőgép-mentési tevékenységet. Októberben ismét beszerelték elülső torpedóvető csöveit is, de a hátsó platformot megtartották. Sebenicóban állomásozott.

1916-ban őrszolgálatot látott el és konvojokat kísért. Decemberben Pólába ment nagyjavításra. December 30-án ismét Sebenicóban volt.

1917-ben konvojkíséréseket hajtott végre. Április 3-án bevitt Kumborba egy megsérült repülőgépet. Május 4-én egy repülőgépet Rogosnizzából (Rogoznica) Sebenicóba vitt. További repülőgép szállításokat hajtott végre Sebenicó és Curzola között. Augusztus 23-án a Sabbioncello-csatornában a Budapest nekiment a hajótest közepének. A 73-as torpedónaszád bevontatta Val Pedocchióba, ahol eltömítették a léket, majd Pólába vitték javításra. Október 5-én és 8-án részt vett az eltűnt 11-es torpedónaszád utáni kutatásban, amelyről később kiderült, hogy átállt az ellenséghez. November 5-én Goli-foknál felszedett egy repülőgépet és egy holttestet.

1918. január 19-én Sebenicóból Curzolába szállított egy repülőgépet. Június 3-án Rogosnizzánál kimentett egy repülőgépet. Június 7-én Zárából Sebenicoba vitt 3 repülőgépet. Június 14-én Spalato előtt kimentett egy repülőgépet. Június 15-én Makarska előtt konvojt kísért. Július 3-án Kukuljane-ig (Kukuljan) kísért egy német tengeralattjárót. Július 30-án Cattaróból (Kotor) Zára érintésével Pólába vitt egy olasz repülőgépet. Augusztus 26-án Spalato előtt kimentett egy repülőgépet. Ezután konvojkísérési feladatokat hajtott végre.

1920-ban Nagy Britanniának ítélték, de a britek eladták lebontásra az olaszoknak.

Bővebb információ és leírások a CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI HADITENGERÉSZET EGYESÜLET
honlapján olvashatóak

                                                                                                                                                         forrás: Wikipédia                                             
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             

                                                   

Lap tetejére
                   Designed by: mpauer