'Navigare necesse est, vivere nonő' ('Hajózni kell, élni nem.')
Titanic--Lusitania--QM2--Santa Maria--Bismarck--Deutschland--Normandie--Olympic--Bounty--Mary Rose--Brittanic--Andrea Doria--Mayflower
 

Hajó a művészetben - 1.rész



Szép formáival, lendületes körvonalával a hajó már korán megragadta az ember fantáziáját. A kőkorszakból már ismeretesek hajóábrázolások: sziklaképek, melyek csónakokat ábrázolnak.

A hajó mint téma máig fontos azoknak a nemzeteknek művészetében, amelyek a tengerrel kapcsolatba kerültek. Ez a könyv a hajó témáját kíséri Végig a művészet történetében az ókortól máig. Ezzel együtt természetesen a hajó történetét is fel kell vázolnia.

Az ábrázolások sora Egyiptommal kezdődik. Számtalan, sírokban talált festmény, dombormű, sőt modell őrzi az egyiptomi hajó formáját, amelyet ezek alapján szinte teljesen rekonstruálni lehet. A papiruszcsónak már a tiniszi kultúra — egyiptomi kőkorszak — idejében általánosan használatban volt a Nílus mindkét partján elterülő tartományok területén. Szárazföldi utak hiányában ez a papiruszból készült vízi jármű volt az egyetlen közlekedési eszköz. Előállítása a mindenütt megtalálható nádból néhány óra leforgása alatt megtörténhetett. Hátránya, hogy élettartama korlátozott volt. A nád meg- szívta magát, és a csónak használhatatlanná vált, még többszöri közbenső kiszárítás mellett is. S mivel befogadóképessége és teherbírása sem volt kielégítő, a papiruszhajó mellett kifejlesztették a sajátos egyiptomi adottságoknak megfelelő fahajót is. Egyiptom sohasem volt fában gazdag ország. A pálma- fajták hajóépítésre alkalmatlanok voltak, egyedül az akác- és a szikomorfa adott elég szilárd építőanyagot. A két fának azonban az a hátrányos tulajdonsága van, hogy göcsös, csavart szerkezete miatt csak rövid darabjai használhatók. Ezért az ősi hajóács a palánkokat bordaszerkezet nélkül úgy rakta egymás fölé a pontosan illesztett és méretre faragott rövid deszkadarbokb6l, mint a kőműves a téglákat. Ezeket egyenes vagy X alakú facsapokkal erősítették össze. Ily módon a fordított dongaboltozathoz hasonló szerkezet alakult ki, amelyet a csapokon kívül a külső nyomás és az utólag beépített gerendázat IS Segített összetartani.

Noha a fahajó konstrukció szempontjából teljesen eltért a papiruszhajótól, az egyiptomi ember megingathatatlan konzervativizmusa megőrizte a megszokott formát, olyannyira, hogy gyakran még a papiruszkévék kötésének mintáját is ráfestették a fahajóra.

Nagyobb hajóikhoz Libanonból hozott cédrusfát használtak. Ebből épült I.e. 2650 körül Kheopsz fáraó hajója, melyet 1954-ben ástak ki a Kheopsz-piramis mellett. Ez a 43,4 m hosszú és 6 m széles hajó hatalmas cédruspalánkokból épült, de alakjában a papiruszhajók formáját követte.

Az egyiptomi hajóépítő módszerek ennél nagyobb hajók építésére is alkalmasak voltak. Egyik példája ennek a Deir-el-Bahariban levő templom egyik domborműve, mely azt a nagy hajót ábrázolja, melyen Hatsepszut királynő (i. e. 1490—1475) idejében Asszuánból Thébába szállítottak két hatalmas obeliszket. Ennek a hajónak a hossza mintegy 50—55 m lehetett.

A Deir-el-Bahariban levő templom egy másik domborműve a kor, az Újbirodalom egy átlagos hajóját mutatja be. Ezt vitorla és evezők hajtották, mint a legtöbb egyiptomi hajót. A korábbi magas, kettősárbocot, mely A betűre emlékeztetve állt, de amelyet le lehetett fektetni a fedélzetre, valamint a keskeny, magas vitorlát, mely a korábbi hajókat jellemezte, most alacsonyabb, fából készült árboc váltotta fel. Ez a hajó alacsony, szélesen elnyúló vitorlát hordott, melyet alul és felül ívelt vitorlafa merevített.

A görögök hajóinak több ábrázolása maradt fenn vázaképeken, például Exekiásznak, a vázafestészet egyik legnagyobb mesterének Münchenben őrzött csészéjén vagy a fekete alakos stílus egy másik mesterének, Nikoszthenésznek a Louvre-ban levő vázaképén, mely i. e. 520 körül készült. Mindkettő az evezős hajó típusát ábrázolja: a vázaképek többnyire csak a karcsú evezős hajókat, a legtöbb esetben pentekonterákat örökítettek meg. De az egyik, a British Múzeumban őrzött, L e. 530 körül készített fekete alakos ábrázolás a görögök mindkét típusát — az evezős hadihajót és a vitorlás kereskedelmi hajót — egyaránt bemutatja (British Múzeum, B 436.). És említsük meg a görög emlékek közt a Szamothrákéi Niké szobrot a párizsi Louvre gyűjteményéből, mely csodálatos művészi kvalitásai mellett fontos hajótörténeti emlék is. A Győzelem szobra egy kétsorevezős hajó orrán áll, mely jól mutatja az evezők elhelyezését az I. e. II. század elején.

A görögök nemcsak továbbfejlesztették a krétaiaktól és a föníciaiaktól átvett hajóépítő technikát, hanem szebb formát is adtak a hajónak. Mert bár hétköznapi tárgy volt, a görögség a hajónak is olyan tökéletesen szép formát tervezett, hogy azt a klipperek megjelenéséig senki sem tudta túlszárnyalni.

A rómaiaknál is az evezős és a vitorlás volt használatban, némileg változott formában. Mindkettőről több ábrázolás maradt fenn domborműveken, falfestményeken és mozaikokon. A római tehervitorlást többek között a római Torlonia Múzeum egyik domborműve mutatja be. Ez a Corbitának nevezett típus fejlettebb volt görög elődjénél. A hajótest hátul hattyú alakú díszítést viselt. Maga a hajó kétárbocos volt, főárbocán egy nagy négyszegletes keresztvitorlával s e fölött egy háromszegletű derékvitorlával. A másik árboc, a ferdén előre nyúló artemon, mely félig elő-, félig orrárboc volt, egy négyszegletes kisebb keresztvitorlát viselt.

A római hadihajó többsorevezős hajó volt, mely egy árboccal és egy keresztvitorlával is fel volt szerelve. Erre példaként a Vatikánban őrzött, Praenestéből (Palestrinából) származó domborművet említjük. Ez feltehetően egy három evezősoros hajót ábrázol. A legfelső evezősor azonban be van vonva, ezeknek az evezőknek csak végük látszik az apostisban. Ezen a honlapon a hellenisztikus tájképfestés kevés megmaradt remekei egyikét mutatom be, az Odüsszea-tájképek Mesterének egy freskóját, mely Odüsszeusz hajóit ábrázolja a laisztrügónok szigetén.

Az európai hajózás két eredőből alakult ki. Az egyik az északi hajóépítés volt, a másik a földközi-tengeri, a déli. Az északi hajó kialakulását a viking időkig, leletekből pontosan lehet rekonstruálni. A későbbiekben sokáig csak az ábrázolásokra tudtunk támaszkodni, elsősorban a tengerparti városok pecsétjein található hajóábrázolásokra. 1962—65 közt azután a Weserből kiemelték egy 1380 körül épült brémaí kogge maradványait. Ez a lelet teljesen igazolta a pecséteken levő ábrázolások hiteleségét. A középkorban sok festmény, falkép, miniatúra, később fa- és rézmetszet foglalkozott a hajó témájával. Közülük természetesen nem mind megbízható. 

Feltétlenül a hiteles ábrázolások közé tartozik a normannok angliai partraszállását és a hastingsi csatát megörökítő nagyszerű bayeux-i szőnyeg, mely az északi, a normann hajó kései típusát mutatja be. Hódító Vilmos normann herceg mintegy 400 hadi- és 1000 szállítóhajót építtetett, a legjobb viking hagyományok szerint, mikor tengerre szállt, hogy megszerezze magának Anglia trónját.

Ha a bayeux-i szőnyegen látott hajókat összehasonlítjuk az eddig ismert legnagyobb viking lelettel, a gokstadi hajóval, bizonyos változást észlelhetünk. Vilmos hajóin már nemigen használtak evezőket, főleg vitorla alatt jártak. Ez négyszögletű keresztvitorla volt, akár az északi viking hajók eredeti vitorlája. Feltételezhetjük azt is, hogy a Hódító hajóinak szélessége nagyobb volt az evezős hajók átlagánál. A színes hímzésű szőnyegkép azt is elárulja, hogy a normannok a hajó oldal palánkjait többféle színnel csíkosra festették, aminek nyomát a korábbi, gokstadi, ösebergi s egyéb hajóleleteken hiába keresnénk.

Vilmos hajója, a Mora is felvonul a szőnyegképen. Különleges rendeltetését a többi hajótól eltérő egyes részletei bizonyítják. A fartőkén magas angyalszobor áll, s hosszú kürttel és háromágú zászlócskával hirdeti, hogy fedélzetén fejedelmi sarj tartózkodik.

Fent az árbocon kereszttel díszített lámpa vagy talán címer hívja fel magára a figyelmet. A Mora orrtőkéjére — S ugyanígy valamennyi hajóéra — a hagyományos viking sárkányfejet erősítették. Ez annyit jelentett, hogy a hajók ellenséges szándékkal közelednek céljuk felé.

A déli, a mediterrán hajó típusát, az Úgynevezett latin nefet a velencei Szent Márk-templom egy mozaiksorozata ábrázolja talán a leghitelesebben. Ez a mozaiksorozat a XIII. században készült, és Szent Márk holttestének Alexandriából Velencébe való szállítását ábrázolja. Az északi hajó típusától, amely négyszögletes keresztvitorlát hordott, a déli hajó elsősorban a háromszögletű, ún. latin vitorla használatában különbözött. Ezenkívül délen hamarabb megjelent a több árboc a hajókon. A velencei mozaikon látható hajó már háromárbocos; északon viszont csak a XV. században építenek két-, majd háromárbocos hajókat.

A latin nef egy későbbi, bizánci típusát a sienai trecento festészet egyik nagy mestere, Ambrogio Lorenzetti (működött 1319—1347 közt) örökítette meg a bari Szent Miklós csodáját ábrázoló szép képén, Északon a viking hajó a XII—XIII. század folyamán lassan elvesztette karcsú, utánozhatatlanul tökéletes formáját, és az új hadászati és kereskedelmi igényeknek megfelelően teltebbé vált. A nyílt, csupán kiemelhető padozattal fedett hajótestet a nagyobb egységeknél már szilárdan beépített fedélzettel látták el. Ez szilárdabb konstrukciójú, nagyobb hajók építését tette lehetővé. A XlI. század második felében az előhajón és a taton megjelentek az ideiglenes jelleggel összeácsolt felépítmények, ahonnan hatásos nyíl-, dárda- és kőzáport lehetett az ellenségre zúdítani.

E hajótípus volt a nef vagy más néven a kogge. A XII. század vége felé egy nagyon jelentős újítás figyelhető meg rajta, a csuklós pánton forgatható kormánylapát megjelenése az addigi kormányevező helyett. A további fejlődés jele, hogy az ideiglenes jelleggel épült, illetőleg felállított elő- és tatbástyák a hajókonstrukció szerves részeivé váltak. Ez a folyamat viszonylag gyorsan mehetett végbe, és a XIV. század második felében lényegében már be is fejeződött.

                                                                                                                                                                              tovább

                                                   

Lap tetejére
                 Designed by: mpauer