'Navigare necesse est, vivere nonő' ('Hajózni kell, élni nem.')
Titanic--Lusitania--QM2--Santa Maria--Bismarck--Deutschland--Normandie--Olympic--Bounty--Mary Rose--Brittanic--Andrea Doria--Mayflower
 

Hajó a művészetben - 3.rész



Az angol Matthew Baker, Sir Anthony Deane, a francia Jacques-Nol Sané, Dupuy de Lőme, az amerikai Donald McKay, Griffiths és sok más kiváló hajótervező és hajóépítő mellett Phineas Pett minden idők legnevesebb hajótervezői közé tartozott. A nevezetes „Royal Prince”, amelyet Vroom igen nagy pontossággal örökített meg, Pett egyik legjobb alkotása. Nagyobb hírre csak az általa tervezett, de már fia, Peter Pett felügyelete alatt épített „Sovereign of the Seas” tett szert.

A „Royal Prince” 1610-ben épült. A 42 m hosszú, 16 m széles és 7 m magas hajónak 55 ágyúja volt. A XVII. század sok csatájában részt vett. Később átépítették, négyárbocosból háromárbocossá alakították át. 1666-ban a holland—angol háború egyik híres ütközetében, a „négynapos csatában” megfeneklett, és a hollandok elfoglalták — erről a jelenetről az ifjabb Willem van de Velde festett egy képet —‚ majd de Ruyter parancsára a hollandok a hajót felgyújtották.

Vroomnak egy szép képét a budapesti Szépművészeti Múzeum is őrzi. Ez a kép egy kis, még a spanyol gallion építésének hatását mutató, de már jellegzetes holland hajót ábrázol a XVII. század elejéről. Vroom faliszőnyegek számára is készített kartonokat. Lord Howard of Effingham nála rendelte meg a spanyol Armada legyőzését ábrázoló tíz nagy falikárpit kartonjait, amelyeket azután Fr. Spierinx kivitelezett. Ezek 1834-ben Londonban, a Lordok Házában elégtek, ma már csak metszetek őrzik emléküket. Rajzolt még egy hat lapból álló kartonsorozatot tengeri csatákkal, amelyet szintén Spierinx ás Maeght szőtt meg.

Vroom fia, Cornelis Hendricksz. Vroom (1591 körül—1661) ugyancsak tengerfestő lett. Apjától tanult, 1628-ban dolgozott az angol udvar számára is. 1635-ben a haarlemi céh tagja lett. Ruysdael előtt egyike volt a legjelentősebb holland tájképfestőknek. Egyik legszebb képe Paulus van Caerden flottájának hazatérését ábrázolja Brazíliából 1607. április 25-én. A festmény közepén levő nagy négyárbocos „De Hollandischc Tuyn” nevű hajó (Amszterdam, Rijksmuseum).

Egy másik híres tengerfestő, Aert van Antum életéről semmi adat nem maradt fenn. Képei az 1604-es és 1618-as évszámot viselik. Egy szép festménye, angol és holland gallionoknak a spanyol Armadával 1588. augusztus 8-án, Dover előtt vívott csatáját ábrázolja. A képen a Medina Sidonia herceg vezette spanyol zászlóshajót, a „San Martin”-t támadja a Lord Henry Seymour vezette angol „Rainbow”. Távolabb a holland hajó látszik, a „Goulden Leeuw”, amelyet Justinus de Nassau tengernagy vezetett (Amszterdam, Rijksmuseum).

Cornelis Claesz. van Wieringen (1580 előtt-1633) tengerfestő, rajzoló és rézkarcoló életéről csak annyit tudunk, hogy eredetileg tengerész volt. Fia, Nicolas Wieringen ugyancsak tengerfestő lett. A honlapon megtekinthető képén, amely a spanyol Armada hajóit ábrázolja az angol partok előtt, a spanyol gallion egyik leghitelesebb ábrázolását festette meg.

A hajózás és a tengeri hatalom világtörténelmi jelentőségét a perzsák szalamiszi veresége óta lezajlott számos fegyvertény közül, talán II. Fülöp spanyol király „legyőzhetetlen” Armadájának pusztulása bizonyítja a legbeszédesebben.

A gondosan előkészített, minden részletében megfontolt vállalkozásnak nem kevesebb volt a célja, mint az anglikán hitre tért sok millió lélek visszaterelése a római egyház kebelébe és — mellesleg — a spanyol világbirodalmat veszélyeztető szigetország teljes leigázása. Mintegy 19 400 katona, 8000 tengerész, 2000 evezős gályarab és számos hittérítő szerzetes szállt hajóra. Hollandiában a parmai herceg 30 000 katonája várt a csatlakozásra. Az Anglia ellen induló Armada valóban legyőzhetetlennek látszott.

A hajók kifutását hosszú ideig akadályozta az anyagellátás lassúsága és a kedvezőtlen időjárás. Végül 1588. július 12.-én lendületbe jött a hatalmas flotta. Kezdeti viharok után aránylag kedvező időjárásban húzott Anglia déli partjai előtt. A lakosság a magas sziklapartokról nézte végig a félelmetes hajóhad felvonulását. Medina Sidonia itt úgyszólván ellenállás nélkül partra szállhatott volna, de a királyi parancs értelmében először Parma inváziós seregeit kellett fedélzetre vennie. Közben az angol hajóhad se maradt tétlen. Újszerű harcmodort alkalmazva, kis alakulatai váratlan támadásokkal rohanták meg a lassan vonuló Armadát. Kitűnő tüzérségükkel, messzehordó culverinjeikkel sorra vettek célba és lőttek ki egy-egy lomha galliont vagy galeast. Mire az Armada, Gravelin elé érkezett, Medina Sidonia hajóhada inkább hasonlított farkasok által megtépázott nyájhoz, mintsem hódító útra induló diadalmas hadsereghez.

A jól kitervelt hadjárat még ilyen körülmények között is valamelyes eredménnyel járhatott volna. De már kezdetben maga a természet is mintha a szigetország pártjára kelt volna: az Armada olyan viharzónába került, amely olykor még az angol és a velük szövetséges holland hajókat is a biztonságot nyújtó hazai kikötőkbe űzte. Az irtózatos erejű délkeleti szél teljesen szétzilálta Fülöp király parádés flottáját.

Azok a hajók, amelyek elkerülték a holland tengerpart homokzátonyait, hallatlan erőfeszítéssel igyekeztek irányt tartani a két ellenséges part között. Egyetlen lehetőség állt előttük: meg kellett kerülniük Britanniát, sőt Írországot is, hogy az Atlanti-óceán nyílt vizén térjenek vissza óriási kerülővel az anyaországba.

A rövid hadjáratra és gyors zsákmányra felkészült hajók maradék legénysége embertelen körülmények között küzdött a fennmaradásért. Élelmiszer-, főleg azonban ivóvízkészletük hamarosan kifogyott. Segítséget még a katolikus írektől sem várhattak, mert a partot ért hajók legénységét mindenütt irgalmatlanul lekaszabolták. Ezeket az eseményeket, a vállalkozás egyes részleteit rendkívül színesen örökítették meg a XVII. század holland festői.

Simon de Vlieger (1601—1653) valószínűleg Jan Porcellis — maga is kitűnő tengerfestő — és id. Willem van de Velde tanítványa volt. Rotterdamban, majd Delftben dolgozott, ahol 1634-től a céh tagja volt. 1638 és 1642 között Amszterdamban működött, ahonnan ismét visszatért Rotterdamba, végül pedig 1649-től Weespben telepedett le. Sokoldalú és kitűnő festő volt, festett tájképeket, életképeket és arcképeket is, de a legjelentősebbek tengeri tájai. Készített rézkarcokat és faliszőnyeg-kartonokat is. A budapesti Szépművészeti Múzeum két képét őrzi: az egyik azt a jelenetet ábrázolja, amikor Frederik Hendrik 1646 júniusában meglátogatta a holland flottát. A kép közepén horgonyoz a herceg parádés jachtja, amelyből átszállt a hárompár-evezős, díszesen faragott csónakba, hogy sorra járja az Őt díszlövéssel üdvözlő hadihajókat. A jachton jól megfigyelhető az ún. pányvás vagy rúdvitorla, a La Manche csatornán mindmáig kedvelt vitorlatípus, amelynek eredete egészen az ókorba nyúlik vissza. Balra az előtérben egy lovakkal és hadifelszereléssel megrakott lemstraak áll bevont vitorlákkal, mozdulatlanul a tükörsima vízen, tiszteletteljesen utat engedve Oránia hercegének. Az elmaradhatatlan díszlövés és a fehéren gomolygó lőporfüst ad kissé harcias jelleget az egyébként békés nyugalmat árasztó képnek.

Vlieger e művét a szakirodalom fő művei között tartja számon. A témát különben még két alkalommal megfestette, ezeket a bécsi Akadémia és a cambridge-i Fitzwilliam Museum őrzi. Másik budapesti festménye holland halászhajókat ábrázol a kép jobb oldalán látható hadihajó védelme alatt.

Vlieger tanítványa volt Jan van de Cappelle (1624—1679); gazdag gyáros, aki kedvtelésből foglalkozott festéssel. A holland tengerfestő iskola legnagyobbjai közé tartozik. A képek közt látható műve, kompozíciójában rokon mestere ugyancsak közölt festményével. De a tanítvány műve gazdagabb a festői, atmoszferikus hatások visszaadásában. E képe a nyugodt tenger felett tornyosodó felhők látványával, művészetének jellemző darabja.

Simon de Vlieger stílusában dolgozott Jan Abrahamsz. Beerstraten (1622—1666) is. Amszterdamban született, apja, Abraham Danielsz. Beerstraten is festő volt. Rotterdamban, Haarlemben és Hágában működött. Egyik fő műve a Ter Heyde melletti csatát ábrázolja, amely az első angol—holland tengeri háborúban 1653. augusztus 10-én zajlott le. A középen, ellőtt főárboccal Tromp zászlóshajója, a „Brederode” látható (Amszterdam, Rijksmuseum). Mielőtt festő lett volna, tengerész volt Reiner Nooms (1623 körül—.1667), akinek mellékneve Zeeman volt. Elsősorban rézkarcoló volt, számos kitűnő lapot karcolt holland hajókról.

Jeronimus van Diest (1631 —1673) Hágában működött, ahol 1654 és 1672 közt említik. Egyik festményén a második holland—angol háború egy híres fegyvertényét örökítette meg, amikor 1667 júniusában de Ruyter parancsnoksága alatt a hollandok Chatham mellett elfoglalták a „Royal Charles” nevű hajót, az angolok egyik büszkeségét. Az 1655-ben épült hajó hátsó részét díszítő faragott angol címert a hollandok máig megőrizték. Most az amszterdami Ríjksmuseumban van.

vissza                                                                                                                                                                     tovább

                                                   

Lap tetejére
                 Designed by: mpauer