'Navigare necesse est, vivere nonő' ('Hajózni kell, élni nem.')
Titanic--Lusitania--QM2--Santa Maria--Bismarck--Deutschland--Normandie--Olympic--Bounty--Mary Rose--Brittanic--Andrea Doria--Mayflower
 

Hajó a művészetben - 6.rész



Az angol iskola másik francia származású képviselője, Dominic Serres (1722—1793) Auchban született, s eredetileg ő is tengerészként szolgált. Egy kereskedelmi hajó kapitánya volt, amikor 1752-ben az angolok hajójával együtt elfogták. Angliában festészettel kezdett foglalkozni, s csakhamar ismert és keresett festő lett Londonban, a Royal Academy egyik alapítója. 1770-ben II. György tengeri festőjének nevezték ki: hivatalos címe a „Marine Painter in Ordinary to Hís Majesty” volt. (A két van de Velde annak idején még nem viselte ezt a címet, bár lényegében ezt a pozíciót töltötték be.) Serres leghíresebb képe a Quiberon-öbölben 1759-ben lezajlott ütközetet ábrázolja.

Serres mindkét fia, John Thomas és az ifjabb Dominic is festő lett. Közülük az idősebbik a jelentősebb; rajztanár volt a chelsea-i tengerészeti iskolában, majd az Admiralitás rajzolója. 1793-ban apja utóda lett, a király tengeri festője tisztségében. Feleségének — egy festőnőnek, aki magát Cumberland herceg törvénytelen lányának tartotta — költekező életmódja az adósok börtönébe juttatta. Itt halt meg 1825. december 28.-án.

John Thomas Serres után a magyar származású John Christian Schetky (1778—1874) lett a király, illetve Viktória királynő tengerfestője. Közben, 1834 és 1845 közt William John Huggins is viselte ezt a címet. Schetky eredetileg rajztanár volt a tengerészetnél. Őt Oswald Brierly követte a tisztségben. Halála után az olasz Eduardo de Martino (1838—1912) lett az utód, aki előzőleg a brazil császár udvari festője volt. Martino 1912-ben bekövetkezett halála óta a tisztség betöltetlen.

Angliában mindmáig él a speciális tenger- és hajófestés. Újabban pl. Seymour Lucas, L. A. Wilcox, Montague Dawson és Cecil King, Hollandiában pedig a magyar Mendlik Oszkár foglalkozott tengerfestéssel.

A van de Veldék nyomán kialakuló angol tengerfestő iskola a holland folytatója volt. A francia művészek tárgyalásánál ismét vissza kell térni a XVII. századba.

Franciaországban a királyi flotta megteremtése Richelieu, majd a fronde-háborúk után, Colbert nevéhez fűződik. A franciák nagy gondot fordítottak a hajók díszítésére. A flottának már megjelenésével is ki kellett fejeznie a Napkirály nagyságát, fényét és hatalmát.

Colbert a legkiválóbb művészeket bízta meg a hajódíszítő tervek elkészítésével. Ilyen tervek ismertek Charles Le Bruntől (1619—1690), a király festőjétől. Többek között ő készítette a „Soleil Royal”, a „Furieux”, az „Apollon”, a „Fortune”, az „Aquilon”, a „Fort”, a „Prompt”, a „Brillant”, az „Almable”, a „Fidéle”, a „Fleuron”, a „Royal Louis” és a „Dauphin Royal” rajzait. S valószínűleg ő tervezte a „La Réale” gálya díszítéseit is.

Legszorosabban Pierre Puget (1620—1694), a nagy szobrász, festő, mérnök, építész és rajzoló működése kapcsolódott a hajóépítéshez. Puget, Marseille mellett született. A munkát egy hajóépítőnél kezdte Marseille-ben, ahol korán kitűnt tehetségével, s 16 éves korában már egyedül faragta a hajók szobordíszeit. Majd Olaszországba ment tanulmányútra. Előbb Firenzében, 1640-től pedig Rómában tartózkodott. itt Pietro da Cortona tanítványa és segédje volt. Visszatérve Franciaországba, 1644-ben vagy 1645-ben a touloni arzenál a „Reine” hajó részére rajzot kért tőle. Az arzenál szobrászati vezetője ekkor, a már 1639-től ott dolgozó Nicolas Levray (meghalt 1678-ban) volt. Az ő szobrai díszítették többek közt a „Brézé” és a „Parfait” nevű hajókat. Puget rajza után ő kivitelezte — Puget segédletével — a „Reine” szobordíszeit is. A hajóról Puget egy képet is festett, amely három nézetből ábrázolta a vitorlást, és ezt elküldte a királynénak, Ausztriai Annának.

Ezután Puget ismét Olaszországban működött. Már mint ismert, híres szobrászt nevezte ki 1668-ban Colbert Toulonba, a hajóépítés igazgatójának (Directeur des constructions navales) évi 1200 écus fizetéssel. Őt megelőzően ugyancsak egy kitűnő szobrász, Franois Girardon (1628—1715) is dolgozott itt rövid ideig, aki 1667-ben felügyelt a Lebrun tervei alapján díszített „Dauphin Royal” és a „Royal Louis” hajók munkálatainál.

Az egyes műhelyek vezető mesterei, ekkor a már említett Nicolas Levray és Raymond Rombaud Langueneux (1638—1718) szobrász és Jean-Baptiste de la Rose (meghalt 1687 körül) festő voltak, akik mellé Girardon, egy Taureau nevű szobrászt is hozott.

Puget 1668. június 8.-án vette át hivatalát, amelyet azután nem minden nehézség és gáncsoskodás nélkül 1679-ig töltött be. Többek között az ő tervei alapján készült a „Monarque” (1668), a „Madame” (1670), a „Sceptre” (1670), a ‚Bouffonne” (1670), a „Trompeuse” (1670), a „Fougueux” (1671), „Henry” (1671), a „Parfait” (1672), a „Saint-Esprit”, az „Isle de France”, a „Paris”, a „Joly”, a „Rubis”, a „Thérése Royal” és a „Lysfurieux” szobrászati dísze. Tervezési munkáját számos rajz őrzi.

Puget utóda Toulonban Rombaud-Langueneux lett, aki az 1686—89 közti évek kivételével haláláig, 1718-ig töltötte be hivatalát.

A Le Havre-i kikötőben készülő hajók számára Jean Bérain (1639—1711) készített rajzokat, aki Charles Lebrun 1690-ben bekövetkezett halála után megbízást kapott az itt készülő hajók díszítésének felügyeletére. Ő tervezte többek közt a „Le Terrible” (1692), a „Saint Philippe” (1692) és a „Le Bon” díszítését. Rajzait, amelyeket a „Le Brillant” (1690), a „Saint-Louis” (1698) és a „Le Capricieux” nevű hajók számára készített - a párizsi Musée de la Marine őrzi.

A bresti kikötőben 1686-tól Philippe Caffieri, majd fia, Franois Charles Caffieri (1695—1766) látott el hasonló feladatokat. Ez utóbbi munkája többek közt a „Venus” nevű fregatt, az „Héros” (1753), a „Courageux” (1751) és a „Vengeur” (1766) díszítésének a terve. A XVIII—XIX. század fordulóján FJ. Brun (1763—1831) és Joseph Hubac (1776—1836) készítették a hajódíszítések terveit. Az előbbi munkája többek közt a Toulonban 1804-ben épült „Le Pluton”, az utóbbié a „L’Armide” fregatt díszítésének terve.

Ezek a kékre festett francia hajók, a nagy művészek és kitűnő dekoratőrök tervezte aranyozott, faragott díszeikkel a nagy fehér vitorlák alatt mind csodálatosan szépek lehettek. De nemcsak szépek voltak, hanem a kor legnagyobb és legjobb hajói is. A XVII. század második felében a franciák már megkísérelték tudományos alapokra fektetni a hajóépítést, szemben az empirikus, angol hajóépítő gyakorlattal. A kitűnő konstrukciójú francia hajókat az angolok gyakran lemásolták.

A XVIII. században Joseph Vernet (1714—1789) foglalkozott tengerfestéssel. Többek között XV. Lajos megbízásából egy sorozatot festett Franciaország kikötőiről.

Nicolas-Marie Ozanne (1728—1811) kitűnő rajzoló, rézmetsző és mérnök volt. 1743-ban szülővárosában, Brestben a tengerészeti akadémián Roblin tanítványa volt, majd Párizsban tanult festeni, ahol többek közt Boucher és Natoire voltak társai. Apja korai halála után két nővérével és öccsével, Pierre-rel — akiket ő tanított meg rajzolni és rézbe metszeni, hogy meg tudjanak élni — több rézmetszetes füzetet adott ki. 1750-től egykori tanára helyébe lépett. 1756-ban rajzolóként részt vett a Minorca szigetére küldött expedícióban. Több hajót tervezett, amelyek kitűnő tulajdonságokkal rendelkeztek. Többek között 1766-ban ő tervezte a „L’Aurore” nevű fregattot, amelyet azért építettek, hogy kipróbálják rajta a Pierre Leroy feltalálta tengerészeti órát. 1769-ben a Dauphint és testvéreit, a provence-i grófot és Artois grófját oktatta a hajóépítésre és a tengeri manőverekre.

Öccse, Pierre Ozanne (sz.1737) szintén a tengerészeti akadémia mérnöke és rajztanára volt. Művészeti munkásságában főleg finom tusrajzai és rézmetszetei nevezetesek.

A Roux festőcsaládból Joseph-Ange-Antoine Roux (1765—1835), valamint fia, Franois Roux (1811—1882) emelkedik ki szakszerű és tiszta vonalú akvarelljeivel.

Louis-Philippe Crépín (1772—1851) tengerész volt, hol a kormányosságig vitte, majd Joseph Vernet és Hubert Robert tanítványa lett. 1830-ban Lajos Fülöp a Tengerészeti Minisztérium rajzolójának nevezte ki. Fő műve a 20 ágyús francia „Bayonnaise” és a 42 ágyús angol „Ambuscade” hajók 1798. december 14.-én lezajlott csatáját ábrázolja, amelyben a kis francia hajó megrohanással elfoglalta jóval nagyobb angol ellenfelét (Párizs, Musée de la Marine).

vissza                                                                                                                                                                     tovább                              

                                                   

Lap tetejére
                 Designed by: mpauer