'Navigare necesse est, vivere nonő' ('Hajózni kell, élni nem.')
Titanic--Lusitania--QM2--Santa Maria--Bismarck--Deutschland--Normandie--Olympic--Bounty--Mary Rose--Brittanic--Andrea Doria--Mayflower
 

Hajó a művészetben - 7.rész



A híres miniaturista, Jean-Baptíste lsabey fia, Eugene lsabey (1803—l886) finom életkép- és tengerfestő volt. A Texel melletti tengeri csatát ábrázoló képe a francia tengerfestés legismertebb képei közé tartozik. Ebben az 1694-ben lezajlott csatában Jean Bart, francia „corsair” hat hajójával megtámadta De Vries holland tengernagy nyolc hajóját, amely elfogott egy Franciaországba tartó convoyt. Nemcsak a convoyt szabadította ki, hanem még három holland hajót is elfoglalt, köztük az admirálisi hajót (Párizs, Musée de la Marine).

De nemcsak a nagy tengerész-nemzetek, hollandok, angolok, franciák művészetében játszott — érthetően — nagy szerepet a hajó témája. Elég gyakran előfordul máshol is. Így p1. Ausztriában, ahol többek közt Thomas Endertől (1793—1875) ismert hajóábrázolás. Ender a neves osztrák festő, Johann Nepomuk Ender ikertestvére volt. A bécsi Akadémián tanult, amelynek később, 1836-tól maga is tanára lett. 1817 márciusában hajóra szállt, hogy mint rajzoló részt vegyen az „Augusta” fregatt brazíliai expedíciójában. Egyéves útjuk alatt több mint 700 rajzot és akvarellt készített. Egyik lavírozott tusrajza az osztrák flotta „Augusta” nevű fregattjának fedélzetét ábrázolja a biedermeier stílus részletező pontosságával és finomságával.

A tenger mindmáig nagy ihletője a festészetnek. A XIX. század elején az angol festészet nagyjaí közt szinte mindenki — Crome, Cottrnan, Constable, Bonington és a nagyok közt is a legnagyobb,Turner— munkásságában szerepel a tenger témája.

Richard Parkes Bonington (1801—1828) egy szép akvarelljét őrzi a Szépművészeti Múzeum. A nyugtalan tenger, s egy kutter libegő vitorlái látványát nagyszerűen megörökítő akvarell vázlat a Marquess of Hertford gyűjteményében levő olajfestményhez.

Joseph Maliord William Turner (1775—1851) a Royal Academy tanítványa volt. Később maga is az Akadémia tagja, majd 1807-től tanára lett. Korai korszaka a hagyományokhoz kapcsolódott, művészete a Claude Lorrain. idealizált heroikus tájképfestésből indult ki. E korszakának egyik ismert képe az 1808-ban festett „Nelson halála” című vászon. Csodálatos festészetének igazi kibontakozása 1830-ban kezdődött. A fény, s az atmoszféra tüneményeit a vásznon káprázattá varázsoló műveinek színhelye legtöbbször a tenger, a velencei lagúnákból kibontott vitorlákkal kifutó „trabaccoló”-val vagy az angol partok előtt hánykolódó halászbárkákkal, s mögöttük a nyílt tengeren a hullámokat szilárdan álló angol sorhajók látványával. Turner késői korszakának festői nagyságáb6l „A »Téméraire< utolsó útja” és a „Temetés a tengeren” című remekei adnak ízelítőt. Az elsőn, a lebontásra szánt sorhajót, Nelson egyik egykori hajóját ábrázolta a kelő nap előretörő fényében, a másikon pedig festőtársa, Sir David Wilkie temetését festette meg, a tengeren az éjszakában égő tűz világánál.

A francia festészetben Eugne Boudin (1824.—1898) és a holland J. Barthold Jongkind (1819—1891), az impresszionizmus előfutárai világos, levegős műveinek nagy részét is a tenger ihlette. Tanítványuk, Claude Monet (1840—1926), az impresszionizmus egyik megteremtőjének művészete ott alakult ki a normandiai tengerparton Saint-Adresse és Le Havre környékén. Később, már érett impresszionista korszakában is sok képének témája a tengerpart. Le Havre kikötőjében festette 1872-ben a hajnali ködön áttörő napot ábrázoló képét, az „lmpresszió, a felkelő nap” című híres vásznát, amely után a stílust magát elnevezték. 1872 és 1878 között Argenteuilben élve, képeinek fő témája a Szajna volt, a vitorlás jachtokkal. Az 1880-as években pedig a normand tengerparton, főleg Étrétat környékén és a Földközi-tenger mellett dolgozott.

Édouard Manet (1832—1883), az impresszionizrnus talán legnagyobb mestere tengerész szeretett volna lenni, de az École Navale felvételi vizsgáján megbukott. Ekkor, 1848 decemberében a „Le Havre et Guadeloupe” nevű kereskedelmi vitorláson szállt tengerre, mint kadét. A hajó fedélzetéről egy akvarellt is készített.

Hazatérte után, most már gyakorlati ismeretek birtokában, ismét felvételi vizsgát tett, de ezen sem felelt meg. Ezután lépett be Couture műtermébe. Korai képét, a „Kearsarge és az Alabama csatájá”-t, még az impresszionizmus kialakulása idején festette.

Az 1884-es év júniusában, Cherbourg kikötőjébe befutott az amerikai déli államok „Alabama” nevű zsákmányoló hajója. A déli hajó jelenlétéről az Egyesült Államok párizsi követségétől értesítést kapott az „Alabamá”-t már régóta üldöző „Kearsarge” nevű északi gőzkorvett, mely erre azonnal Cherbourg felé fordult. A két hajó június 19.-én ütközött meg a francia partok előtt, Cherbourg közelében. Az amerikai polgárháború, e híres tengeri csatája során, a Winslow kapitány vezette 1550 tonnás „Kearsarge” elsüllyesztette a Semmes kapitány vezette, jóval gyengébb, 1040 tonnás „Alabamá”-t. A harc egy óra hosszat tartott, s Manet egy hajó fedélzetéről figyelte, sok más nézővel együtt, a két ellenfelet, amint mindegyik az oldalát akarva fordítani a másiknak, hogy azt oldalütegei teljes tüzével szemből kapja, egymás körül keringtek a tengeren. Az „Alabama” végül súlyosan sérülten a francia partoknak fordult, de a „Kearsarge” elvágta az útját. A déli hajó húsz perc múlva orrával merőlegesen elsüllyedt. A legénységet a közelben cirkáló francia és angol hajók vették fedélzetükre. A csatáról Manet, akinek nagy érzéke volt az aktuális események iránt, egy képet festett, amelyet még az év júliusában, Párizsban kiállított.

Az „Alabama” és a „Kearsarge” is gőzgéppel ellátott barkárbocozatú hajó volt, a kémény, mint ebben az időben minden esetben, ezeknél is az előárboc és a főárboc között volt. Manet azonban képén a főárboc mögé helyezte a kéményt. Ez természetesen a kép jóságának szempontjából érdektelen, de talán érthetővé teszi, hogy Manet annak idején miért bukott meg az École Navale felvételi vizsgáján.

Később Manet még egy akvarellt és egy olajképet festett a csata után a boulogne-i kikötőben horgonyzó „Kearsarge”-ról. Ezeken a természet után és nem emlékezetből festett képein azután már helyesen ábrázolta a hajót.

Manet több más képén is szerepel a tenger látványa a francia lougre (lugger) vitorlázatú halászbárkákkal. Tengeri témájú képei sorából kiemelkedik az 1869 nyarán, tengerparti szállodája ablakából a folkestoni hajó indulásáról festett két képe.

A többi impresszionista festő ceuvre-jében még Camille Pissarrónak (1830-1903) az 1890-es években Le Havre kikötőjéről festett képein szerepel hajó.

A neoimpresszionistáknál vagy pointillistáknál, az iskolát megteremtő Georges Seurat (1859—1891) művein is többször szerepelt ez a téma, mint p1. az 1886-ban festett „Honfleuri kikötő” vagy „A »La Maria hajó Honfleurben” című képein. — A csoport másik, Seurat mellett legjelentősebb tagja Paul Signac (1863—1935), a tenger és a hajók rajongója volt. „L’Olympia” nevű jachtján járta az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger kikötőit, Rotterdamtól Konstantinápolyig. Képeit szinte kizárólag a tenger és a hajók látványa ihlette.

A Nabis-csoport legnagyobb művésze, Pierre Bonnard (1867—1947) egyik szép festménye Signacot ábrázolja kutterje fedélzetén, amely a franciák kedvelte módon, egy kis hátsó vitorlával is fel van szerelve. Az ilyen kutter francia neve: dandy cotre.

A következő generációhoz tartozó Fauves-csoport, a „Vadak” művészetében szintén többször szerepelt a téma, így Georges Braque (1882—1963) és Othon Friesz (1879—1949) 1906-ban egy-egy hasonló nézetből festett látképet készített az antwerpeni kikötőről. Raoul Dufy (1877—1953) ugyancsak ez időben, 1906-ban Le Havre kikötőjéről festett egy szép képet. Dufynél különben ez a téma később is gyakran előfordult. André Derain (1880—1954) többek közt a londoni kikötőt festette le. A hajózás témája legtöbbet Albert Marquet-t (1875-l947) foglalkoztatta a csoport tagjai közül. Képeinek nagy része ábrázol kikötőket, mint az itt megtekinthető két szép festménye is.

A német művészetben a romantikus Caspar David Friedrich (1774—1840) kedvelte és festette meg több képén is a vitorlásokat. Egyik legismertebb képe a .‚Hoffnung” nevű hajót ábrázolja, feltorlódott jégtáblák közé fagyva.

Az újabb német festészetben elsősorban az amerikai-német Lyonel Feininger (1871—1956) művészetében játszott nagy szerepet a tenger. Sok konstruktív, szerkesztett atmoszférájú képen ábrázolta a tenger fölötti végtelen tér fényeibe belenyúló, s ezzel a teret átrendező árbocokat és vitorlákat.

Az expresszionizmus egyik legnagyobb mesterét, Oscar Kokoschkát (1886-1980) szintén megragadta a kikötők látványa. Több képet festett London, Hamburg, Marseilie stb. kikötőjéről.

A magyar művészetben a hajó témája, érthető módon, csak ritkán szerepel, de azért nem hiányzik teljesen. Példa rá Bernáth Aurél szép képe, a „Génuai kikötő”.

Az ábrázolások mellett nem szakadt meg a hajódíszítés és a művészet kapcsolata sem. Így p1. legújabban a modern szobrászat egyik kitűnő mestere, Tóth Imre, aki Amerigo Tot néven lett ismert) készítette az új nagy olasz luxushajó, a „Raffaello” belső szobordíszítéseit.

Felhasznált forrás:

Pataky Dénes_Marjai Imre - Hajó a művészetben

Bernt, W.: Die niederlandischen Maler des 17. Jahrhunderts. München, 1948.

Cordingty, D.: Marine Painting in England 1700—1900. London, 1974.

Ginoux, Ch.: De la décoration nava!e au port de Toulon. Réunion des Sociétés des Beaux-Arts des départernents la Sorbonne. Paris, 1884.

Herding, K,: „Schiffszeichnungen im Werk Von Pierre Puget.” Zeitschrift für Kunstgeschichte, 1966, 133— 148. o.

jouin, H.: Charles Le Brun. Paris, 1889, 210, 254—56. 617. o.

King, C.: „Marine Drawings in the Bruce Ingram Collecdon”. Part I. Connoisseur 100 (1937), VIII, 71—77. o. — Part M. Uo. 101 (1938), 1, 83—88. o.

King, C.-.,, Penschilderijen. A Seventeenth-century

Craft”. Uo. 104 (1939), IX, 138—1 45. o.

King, C.: „British Marine Painters”. Uo. 106 (1940), X.

135—142. o.

Lagrange, L.: „Pierre Puget”. Gazette des Beaux-Arts,

XVIII (1865), 139, 308. o. — XIX (1965), 219. o.

Marjai, I.—Pataky, D.: A hajó története. Budapest, 1973.

Percival-Prescott, W.: „Charles Brooking (1723—59)

at Aldeburgh and Bristol”. The Buríington Magazine,

XVIII (1966), VIII, 439—443. o.

Preston, L. Sir: Sea ond River Painters ofthe Nether(ands

in the Seventeenth Century. Oxford, 1937.

Renard, L.: L’Art naval. Paris, 1868.

vissza                                                                                                                                                                    

                                                   

Lap tetejére
                 Designed by: mpauer