Titanic--Lusitania--QM2--Santa Maria--Bismarck--Deutschland--Normandie--Olympic--Bounty--Mary Rose--Brittanic--Andrea Doria--Mayflower
 

                                                   

A  legújabb kor vitorlás hajói


A 19. század folyamán a nagy sorhajók elérték fejlettségük legmagasabb fokát, amelyet a fakonstrukció még lehetővé tett. (Az 1847-ben vízre bocsátott 'Valmy', az utolsó francia sorhajó 64 m hosszú és 17,40 m széles volt.) A hajóépítésben a legnagyobb változást a fémek alkalmazása jelentette. Előbb vegyes - fa és fém - úgynevezett kompozithajók épültek, majd megjelentek a vas-, illetve az acélhajók. (Az első vastestű hajót, a 'Trial'-t a birminghami John Wilkinson építette 1787-ben.) A kompozithajókon csak a bordák voltak vasból, a hajótő és a palánkozás még fából készült. A vegyes építésű, majd a fémtestű hajókon megjelentek a fémárbocok is. A vitorlázatban is történt változás. A nagy derékvitorlákat kettéosztották. Ez megkönnyítette kezelésüket. Később ugyanígy megosztották a sudárvitorlákat is. A vitorlák bevonására függőleges felhúzóköteleket kezdtek használni. A 19. században - a klipper kivételével - a hajó típusait már kizárólag vitorlázatuk alapján különböztették meg.  A fregatt teljes vitorlázatú háromárbocos típus volt, mindhárom árbocon keresztvitorlákkal, a tatárbocon alul egy ágvitorlával. A bark ugyancsak háromárbocos, amelyen az első kettőn keresztvitorlázat, a tatárbocon csak ágvitorlázat található. A század vége felé 4-5 árbocos barkok is épültek. A barkentin háromárbocos, de csak előárboca keresztvitorlázat, fő- és tatárbocán ágvitorlázatot visel. A brigg kétárbocos, mindkettőn keresztvitorlázattal, főárbocán egy ágvitorlát is viselt. A szkúner eredetileg Amerikából származó kétárbocos volt, előárbocán előbb egy, majd két keresztvitorlát, főárbocán pedig ágvitorlát viselt. Az ebből kifejlődő latin szkúner egyre több árboccal és kizárólag hosszvitorlázattal volt felszerelve. A világ leghíresebb szkúnere, az 'America' 1851-ben megnyerte a Wight-szigeti regattát, ettől kezdve rendezik meg a rangos Amerika-kupa-versenyeket.  A vitorlásépítés e késői felvirágzásához Anglia új tengeri vetélytársa, az Amerikai Egyesült Államok hajógyárai is hozzájárultak. A vitorlás hajók fejlődése a klipperek megjelenésével érte el a csúcsát. Klippereket 1832-től kezdtek építeni az amerikai Baltimore-ban. A Baltimore-kliperek előbb szkúner-, vagy briggvitorlázatot viseltek, később háromárbocos fregattvitorlázatúvá fejlődtek. Az amerikai és később az angol klipperek minden idők legszebb és leggyorsabb vitorlásai voltak. E hajók hosszabbak és keskenyebben voltak az eddigieknél, s orrkiképzésük is sokkal karcsúbb és élesebb volt, mint a korábban épült hajóké. Ennek az építésmódnak, valamint hatalmas vitorlázatának köszönhette a klipper 6-8 csomós átlagsebességét, igen kedvező szélben pedig a szinte hihetetlen 18 csomós sebességet, amely a későbbi gőzhajók teljesítményét is felülmúlta. (1 csomós sebességgel halad az a hajó, amely óránként 1 tengeri mérföldet, azaz 1853 métert tesz meg.) E hajók nagy szerepet játszottak a távol-keleti kereskedelmi forgalomban, az áru- és személyszállításban egyaránt.  A 19. század a vitorlás hajók aranykora volt, de ragyogására már a század elejétől egyre terjedelmesebb árnyékot vetett a megjelenő gőzhajók kéményének füstje. A nem okvetlenül gyors szállítást igénylő áruk tengeri szállításánál egy ideig még kifizetődőbb volt az olcsóbb üzemeltetésű vitorlások alkalmazása, de a 20. század elején ez a sok ezer éves meghajtásmód kiszorult a kereskedelmi hajózásból.

vissza                                                                                                                                                                     tovább

                                                   

Lap tetejére
    Designed by: mpauer