Titanic--Lusitania--QM2--Santa Maria--Bismarck--Deutschland--Normandie--Olympic--Bounty--Mary Rose--Brittanic--Andrea Doria--Mayflower
 
                                                    

HARTWELL


A Hartwell, büszke tulajdonosa, John Fiott állítása szerint, az Angol Kelet-indiai Társaság (EEI Co.) szolgálatában álló legnagyobb hajó volt.
A nagy ünnepségek közepette vízre bocsátott Hartwell 1787 februárjában indult első útjára, Kínába. Rendkívül értékes rakománnyal a fedélzetén hagyta el Anglia partjait, amelyben többek között helyet kapott 5933 kg (209 280 uncia) finomított ezüst is, amelyet a Társaság költségén szállítottak. A többi árucikket, így az órákat, az ékszereket, a textilanyagokat és az ólmot magánkereskedők megbízásából vitte a hajó.
HartwellJohn Fiott testvére volt a hajó kapitánya, míg a család több tagja részvényesként szerepelt a vállalkozásban.

A Hartwellt elindulásától kezdve üldözte a balszerencse. Az erős szelek miatt késésbe került, május 20-án pedig lázadás tört ki a fedélzeten (lásd a szemben lévő oldalon). A tisztek, akik a zavargások miatt három egymást követő éjjel nem aludtak, a hajót véletlenül az Afrika nyugati partjai előtt található Zöld-foki-szigetekhez tartozó Boa Vista szigettől északkeletre egy zátonynak vezették. A hajó azonnal kettétört és az egész rakomány elveszett, jóllehet a legénységből senki sem halt meg a szerencsétlenségnél. Angliába visszatérve Fiott kapitányt és helyettesét az Angol Kelet-indiai Társaság elítélte, mert túl sok kibontott vitorlával hajóztak sötétben, és mert navigációs hibákat vétettek. Ezután az EEI Co. minden figyelmét a tulajdona megmentésére fordította.

Az első kísérlet a rakomány megmentésére

Az Angol Kelet-indiai Társaság a kor legsikeresebb kutatóit, William és John Braithwaite-et fogadta fel az ezüst megmentésére. A Braithwaite testvérekkel kötött megállapodás szerint a vállalat köteles volt megtéríteni a költségeiket és a megmentett rakomány értékének 12,5%-a is a kutatókat illette. Első látásra ez jó üzletnek tűnt a testvérpár számára, de meg kell egyezni, hogy rendkívül veszélyes és nagy ügyességet igénylő vállalkozásról volt szó. Az akció első két évében Braithwaite-ék csak nagyon csekély eredményeket értek el. A kincseket tartalmazó ládákat mind összetörték a hullámok és az értékes pénzérmék szétszóródva feküdtek azon a zátonyon, ahol a hajóroncs hevert. A testvérek ugyanakkor állandó küzdelemben álltak a Karib-tengerről érkező kalózokkal is. Az egyik támadásnál William súlyosan megsebesült, búvárai közül kettő meghalt és a kalózoknak sikerült elmenekülni a 11 000 spanyol dollárt érő megmentett kinccsel is. Ez után a kudarc után John Braithwaite visszatért Angliába, hogy javítson a búvárharangon és jobb fegyvereket szerezzen be a támadások elleni védelemre.
A második, sikeres mentőakció John Braithwaite 1790-ben tért vissza a Zöld-foki-szigeteken tartózkodó testvéréhez, és ismét nekiálltak a mentési munkálatoknak, de már az új felszerelést használva. Ezúttal komoly sikereket értek el. Amikor végül úgy döntöttek, hogy nem érdemes tovább folytatni a keresést, már 97 650 ezüstdollár volt a birtokukban.

Ez az összeg szép hasznot hozott Braithwaite-éknek, de még mindig nagy mennyiségű pénz maradt a roncs körül a későbbi, kalandvágyó és vállalkozó szellemű kincskeresőknek is. Az ebből korból származó ezüstdollárok, amennyiben jó állapotban vannak, szép summát jelenthetnek, ami azt jelenti, hogy még mindig 2 500 000 font sterling értékű kincs hever a Hartwell-zátonyon, ahogy ma nevezik.

Lázadás a Hartwll ellen

Lázadás robbant ki a legénység között a Hartwell első Útja során, s emiatt a kapitánynak irányt kellett változtatnia; végső soron ez vezetett a hajótöréshez. A lázadás közvetlen oka az volt, hogy a legénység tagjai nem akarták eloltani a lámpásokat. Késeket rántottak, egymást sértegették, de rövid küzdelem után 3 embert sikerült elkapni ás láncra verni. A zűrzavar azonban tovább terjedt, s nemsokára a legénység 50 tagja „énekelt rendkívül merész dalokat, és megtagadtak minden parancsot, ami a tisztjeiktől jött”. A zendülést 3 nap alatt sikerült leverni, ás a kapitány a Zöld-foki-szigetek felé fordult, hogy a lázadókat átadja a kormányzónak. A hajó azonban elsüllyedt, mielőtt célját elérte volna.

                                                                                                 forrás: Nigel Pickord-Elsüllyedt hajók és kincsek atlasza                                                                                   

                                                   

Lap tetejére
                Designed by: mpauer