Titanic--Lusitania--QM2--Santa Maria--Bismarck--Deutschland--Normandie--Olympic--Bounty--Mary Rose--Brittanic--Andrea Doria--Mayflower
 
                                                    


Mary Rose



A karakk-típusú angol hadihajó, a Mary Rose, az első olyan hajók közé tarozott, amelyek egyik oldalán végig ágyúk voltak. Csak hadászati célból épült, kereskedelmi tevékenységet nem folytatott. 1545-ben I. Ferenc, francia király 30 ezer katonával és 200 hajóval indult Anglia lMary Roseerohanására. A 40 évvel későbbi spanyol armadánál jóval nagyobb flottával szemben csupán 80 angol hadihajó és 12 ezer katona állt szemben. A Mary Rose Sir George Carew altengernagy parancsnoksága alatt harcolt. A mindkét fél számára kis veszteséget hozó csatára 1545. július 19-én került sor a Solent-csatornában. A következő nap estefelé feltámadt a szél, a Mary Rose felborult és elsüllyedt. Egyes források szerint a hadihajó tüzeléshez éles fordulatot vett, amelynek során oldalra dőlt, és az ágyúnyílásokon beömlő víz okozta a tragédiát. Akkoriban a legtöbb tengerész nem tudott úszni, mivel a hajók sorsát elkerülhetetlen végzetnek tekintették.

A legújabb kutatások szerint Mary Rose tragikus félreértések miatt kerülhetett a tenger fenekére, ugyanis a főként spanyolokból álló személyzet nem értette meg a kapitány utasításait.
A 1982-ben kiemelt, és azóta Portsmouth kikötőjében látható 16. századi hajóroncs mellett talált koponyák orvosszakértői vizsgálata arra mutatott rá, hogy VIII. Henrik zászlóshajóján főként külföldi zsoldosokból vagy hadifoglyokból toborzott tengerészek utazhattak. A történészek régóta gondolják, hogy a hajó akkor süllyedt el, amikor egy éles kanyart próbált bevenni a franciákkal 1545 júliusában vívott ütközetben, és ekkor annyira megdőlt, hogy a tengervíz beömlött az ágyúnyílásokon, és elárasztotta a hajót.
Az új elmélet azonban finomította a képet: eszerint az ágyúnyílások csak azért voltak nyitva, mert a személyzet alig beszélt angolul, és nem értették, amikor a hajó parancsnoka, George Carew admirális azok bezárására utasította őket. Mary RoseEz megmagyarázza az admirális utolsó szavait, amelyeket a szomszédos hajóra kiáltott át, miszerint az emberei "irányíthatatlan alakok".
A teóriát Hugh Montgomery, a University College London professzora terjesztette elő, akinek kutatócsoportja a Mary Rose Alapítvány engedélyével vizsgálta meg a vélt személyzet 18 tagjának maradványait. Lynne Bell törvényszéki antropológus szerint kiderítették, hogy az elemzett személyek 60 százaléka dél-európai országokból érkezett. A kutatók a fogak kémiai analízise alapján állapították meg, hogy az egyének hol nőttek fel: ennek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a személyzet Britannia és az északi országok helyett a déli területekről származott.
Eközben számításba vették azt a régóta ismert tényt is, hogy VIII. Henriknek igen kevés jól képzett katonája volt, ezért sokszor toboroztak zsoldosokat a kontinensről. Éppen ezért levéltári kutatásokkal egészítették ki a vizsgálatokat, és az uralkodó állampapírjai között olyan feljegyzésekre akadtak, amelyekből kiderül: az ominózus katasztrófa előtt fél évvel kilenc spanyol hajót ejtettek fogságba a La Manche csatornán, amelyek a vihar elől menekülve hajóztak Cornwall felé.
Azokon 600 spanyol katona utazott, akiket akár pénz, akár élelem fejében angol szolgálatba vettek - Montgomery kutatócsoportja szerint lehetséges, hogy közülük szolgálhattak páran a Mary Rose fedélzetén. Ez pedig problémát jelentett: a kutatók szerint egy olyan harci manőverben, amelyet a Mary Rose végrehajtott, nagyon komoly összhangra lett volna szükség a kapitány és a legénység között, az ágyúk kezelését, és a fedélzeti nyílások lezárását tekintve. Ez azonban nyelvi akadályok miatt nem jöhetett létre.

Más források szerint nem vihar, nem hirtelen fordulat, hanem francia ágyúgolyó süllyesztette el VIII. Henrik zászlóshajóját, a Mary Rose-t, ám politikai megfontolásból London inkább a természetre fogta a brit flotta büszkeségének eMary Roselvesztését. A Mary Rose 1545. július 19-én merült tengersírba, 34 évnyi szolgálat és három háború után. Több mint négyszázan vesztek a hajóról a tengerbe. A zászlóshajó tragédiáját brit részről a szél számlájára írták, továbbá a legénység hozzá nem értésére fogták, így VIII. Henrik becsületén nem esett folt, és az angol flotta tekintélye is kevésbé csorbult.
Az ágyúgolyós változattal Dominic Fontana, a Portsmouth Egyetem földrajztudósa állt elő, miután a legapróbb részletekig és a legfejlettebb technológiával tanulmányozta a csata lefolyását és a Mary Rose szereplését. Fontana szerint több, gyors mozgású francia gálya ágyúsortüzétől kapott találatot a Mary Rose, amely azután végzetes manővert hajtott végre: gyorsan oldalával fordult a franciák felé, hogy ágyúsorával viszonozhassa a tüzet. Csakhogy az ágyúgolyó ütötte lyukon rengeteg víz ömlött a hajótestbe, éppen a manőver miatt, így a hajó sorsa megpecsételődött. Fontana egyebek közt azzal érvel a BBC News híre szerint, hogy túl sok emberi csontvázat találtak a hajófenékben az 1982-es feltáráskor, márpedig egy csata kellős közepén a legénységnek másutt a helye, hacsak nem életbevágóan fontos egy lék betömése.

Pontosan 23 évvel a roncs megtalálása után október elején kiemelték VIII. Henrik zászlóshajójának acél horgonyát.

A két tonnás, 16 láb hosszú és 8 láb széles (5 és 2,5 méter) horgony négy és fél évszázadot töltött a víz mélyén. Az orrész néhány másik darabját is kiemelték vele együtt, míg a törzs nagy részét 1982-ben hozták fel. Így hát a horgony egyike volt annak a pár, még meg nem talált darabnak az 1545-ben Portsmouth közelében elsüllyedt hajóról, amit továbbra is kerestek.
Mint azt John Lippiett, a Mary Rose Trust vezetője elmondta, a sérülékeny alkatrészek felhozatala után be lehet temetni Mary Rosea többi maradványt, hogy megóvják őket. Károly herceg, a Mary Rose Trust elnöke (aki maga is többször merült a roncsnál) üzenetben fejtette ki, hogy mivel 23 éve ő is figyelemmel kíséri az eseményeket, megérti a kutatók izgatottságát, és bízik abban hogy a leleteknek köszönhetően mindenki jobban megismerheti a Tudor-korabeli haditengerészetnek eme egyedüli maradványát.
Az egész műveletet a védelmi minisztérium finanszírozza, ami korábban egy új csatornát akart vágni a lelőhelyen, hogy a repülőgéphordozók áthaladhassanak a körzeten. Végül úgy döntöttek, hogy más útvonalat használnak majd. A védelmi minisztérium az adatok szerint 400,000 fontot költött el a merülésekre és az ásatásokra az utóbbi három évben.
                                                                                                                                                                    forrás: Index
                                                                                                                                                      Mommo ; Divecenter                                

                                                   

Lap tetejére
            Designed by: mpauer