Titanic--Lusitania--QM2--Santa Maria--Bismarck--Deutschland--Normandie--Olympic--Bounty--Mary Rose--Brittanic--Andrea Doria--Mayflower
 
                                                    

Mauretania


Az RMS Mauretania(Maury) egy óceánjáró hajó volt, melyet Swan Hunter és Wigham Richardson tervezett Wallsendben és 1906. szeptember 20.-án indult első útjára. Abban az időben ő volt a legnagyobb és leggyorsabb hajó a világon. A Mauretania az utasok körében gyorsan kedvelt lett. Miután elnyerte a Kék Szalag díjat az 1907-es évtől a Mauretania 22 évig tartotta a sebességrekordot. A hajó,  a Mauretania nevet az ókori római Észak-nyugat afrikai provinciáról kapta, amely nem azonos a mai Mauritaniaval. Hasonló nómenklatúra figyelhető meg a Mauretania testvérhajójánál, a Lusitaniánál, mely szintén egy római provinciáról kapta a nevét, amely közvetlen északi szomszédja Mauretanianak.

Áttekintés

Mauretania1897-ben  egy német hajó az SS Wilhelm Kaiser der Grosse volt a legnagyobb és leggyorsabb hajó a világon. 22 csomós (41 km/h) sebességével elnyerte a Kék Szalagot a Cunard Line RMS Campania és RMS Lucania nevű hajói elől. Ekkor egy amerikai befektető JP Morgen vállalata megpróbált monopol helyzetbe kerülni a tengeri kereskedelem terén. Ezt erősítette az a tény is, hogy a White Star hajózási társaság ekkor már a tulajdonát képezte. Szembesülve ezzel a fenyegetéssel a Cunard Line elhatározta, hogy visszaszerzi presztizsét  a tengeri hajózás terén, ennek következtében elkészítették két luxus óceánjáró tervét, a Luisitaniáét és a Mauretaniáét. Tervezésükkor garantálták, hogy sebességük nem lesz kevesebb, mint 24 csomó. A brit kormány 2600000 font kölcsönt adott a két hajó megépítésére alacsony kamatlábbal, azzal a kikötéssel, hogy a hajókat bármikor átlehessen alakítani katonai célokra.

Tervezés és építés

A Mauretaniát Leonard Preskett és Swan Hunter tervezte. Az 1903-as három kéményes tervet 1904-ben a Cunard megtorpedózta a Parson féle újtípusú turbina technológia beépítésével. Ezáltal Peskett négy kéményesre módosította tervét és végre elkezdődhetett a hajó építése. 1906-ban a Mauretaniát Roxburghe Hercegnője indította első útjára. Akkoriban ez a hajó volt a valaha épített legnagyobb mozgó építmény, mely egy hajszállal volt nehezebb testvérhajójánál a Luisitaniánál. A fő vizuális különbség a két hajó között az, hogy a Mauretania 5 lábbal hosszabb a Luisitaniánál, és szellőzőnyílásaik formájukban eltértek egymástól. A Mauretaniának valamivel több turbinalapátja volt, ezáltal tudott gyorsabb lenni a Lusitániánál. Ez a két hajó direktmeghajtású gőzturbinával rendelkezett, ezért tudták megtartani a Kék Szalagot. A későbbiekben már közvetett meghajtású turbinákat alkalmaztak. A Mauretania a Parson által kifejlesztett közvetlenMauretania meghajtású gőzturbinákat használta, melyek hátránya volt a nagysebességnél jelentkező jelentős vibráció a hajótestben. Ezen tények kiküszöbölése végett a Mauretániát megerősített hajótesttel építették és propellerei is újra lettek tervezve melynek következtében csökkent a hajó rezgése. Belső kialakítása a kor ízlésének megfelelő volt. 28 különböző típusú fát használtak a közösségi helységekben kiegészítve azokat márvánnyal, minőségi kárpitokkal és bútorokkal. Az első osztályú termek aprólékos faragványai 300 palesztin kézműves munkáját dicsérték. A többszintes első osztályú étkezési szalon gazdagon díszített volt, tetején hatalmas üveg kupolával, melyen keresztül az égbolt volt látható. Több lift, valamint egy, az óceánjáróknak kifejlesztett újítást is építettek a lépcsők mellé. Ez az újítás egy veranda Kávézó volt, amelyen az utasoknak különböző italokat szolgáltak fel a hajó fedélzeten, természetesen időjárástól védett környezetben.

Korai pályafutás

A hajó első útjára 1907. november 16.-án indult John Pritchard kapitány parancsnoksága alatt, majd még abban a hónapban elnyerte a leggyorsabb hajó címet 23,69 csomós sebességgel. 1909. szeptemberében Kék Szalag díjat nyert és egy olyan rekordot állított fel, amely két évtizeden keresztül megdönthetetlennek bizonyult. 1910 decemberében a Mersey folyón hibás kikötés következtében a hajó elszabadult és tartós károkat szenvedett, amelyek miatt el kellett törölni a különleges karácsonyi utazást New Yorkba. A gyors változás következményeképp a Cunard úgy döntött, hogy a Lusitaniát – mely épp akkor tért vissza New Yorkból visszairányítja New Yorkba. 1914. január 26.-án mikor az éves karbantartása volt a hajónak Liverpoolban négy ember meghalt és hat megsérült egy gázrobbanás következtében, amikor az egyik gőzturbinát javítottak. Az anyagi kár nem volt jelentős, így két hónap múlva a hajó újra menetkész volt.

I. Világháború

MauretaniaMiután 1914. augusztus 14.-én Nagy-Britannia bejelentette hadban állását Németországgal, eljött az idő, hogy a hajót átalakítsák katonai célokra. Hatalmas mérete és mérhetetlen üzemanyag fogyasztása miatt alkalmatlannak bizonyult a feladatra, ezért már augusztus 11-étől visszaállították polgári szolgálatba. Mivel a háború alatt az utazni vágyók kezdtek elmaradni, a hajót 1915 májusáig Liverpoolban pihentették. Sajnos ekkor süllyesztette el egy német tengeralattjáró a Lusitaniát. A Mauretania éppen hogy betöltötte az űrt, melyet a Lusitania hagyott maga után, a brit kormány elrendelte, hogy a hajó csapatokat szállítson a Gallipoli hadművelet helyszínére. A tengeri torpedótámadásokat sikerrel elkerülte, mely köszönhető volt gyorsaságának és rutinos legénységének és nem utolsó sorban speciális, nem szokványos festésének, mellyel megtévesztette az ellenséges hajókat. Mivel a brit és francia csapatok súlyos veszteségeket szenvedtek el, a Mauretaniat át kellett alakítani kórházhajóvá – vele együtt az Aquataniát is – és a White Star Britannic nevű hajóját, hogy ellássa a sérülteket egészen 1916. január 25.-ig. Hét hónappal később a Mauretania ismét csapatokat szállított a Kanadai kormány kérésére Halifaxból Liverpoolba. Az 1917-ben az Egyesült Államok hadat üzent Németországnak és a Mauritania HMS Tuberose néven amerikai katonák ezreit szállította Európába a háború végéig.

A háború utáni pályafutása

1919. szeptember 21.-én visszatért polgári szolgálatba. Sűrű menetrendje miatt elmaradt az 1920-as felújítás, ennek következtében 1921-ben az „E” fedélzeten tűz ütött ki. Emiatt a Cunard Line elvégeztette rajta a szükséges karbantartásokat. Visszatért Tyne-i hajógyárban ahol a gőzkazánjait lecserélték kőolaj tüzelésűre és 1922 márciusában újra szolgálatba állt. Viszont a Cunardnak továbbra is problémát okozott a hajó maximális sebességének folyamatos tartása, ezért további átalakításokat helyeztek kilátásba. 1923-ban Southamptonban megkezdődött a munka, mely magába foglalta a turbinák nagyjavítását is. A felújítás a felénél járhatott, amikor a hajómunkások sztrájkba léptek, így a munka leállt. Ennek következtében a Cunard átvontatta a hajót Cherbourg-ba ahol befejezték a munkát és 1924 májusában aMauretania hajó újra szelte az Atlanti vizeket. 1928-ban korszerűsítették a hajót, úl belső dizájnt kapott. Következő évben egy német óceánjáró a Bremen a maga 28 csomós sebességével átvette tőle a sebesség rekordot. Augusztus 27-én a Cunard egy utolsó kísérletet tett a hajóval, hogy visszaszerezzék a sebesség rekordot a német óceánjárótól. Ennek érdekében a hajót kivonták a forgalomból, módosították motorjait, melyek ezáltal több energiát termeltek, és így nagyobb sebesség elérésére voltak képesek. De sajnos ez sem volt elég. A Bremen nemes egyszerűséggel képviselte az újgenerációs óceánjárókat, amelyek jóval nagyobb teljesítményű motorral és fejlettebb technológiával rendelkeztek. A Mauretania nem tudta legyőzni német riválisát, de saját rekordját kétszer is megdöntötte. 1929-ben összeütközött egy vasúti komppal Robbins Reef világítótorony közelében, de szerencsére senki sem sérült meg és az anyagi kár sem volt jelentős. 1930-ban a nagy gazdasági válság és az új versenytársak megjelenése következtében a Mauretánia sétahajóvá vált. 1934-ben a Cunard és a White Star egyesült ennek következtében a Mauretaniát az Olympicot és a RMS Majesticet és más korosodó hajókat kivontak a forgalomból.

Végjáték

Az 1934-es New York – Southampton utat követően a Cunard kivonta a forgalomból a Mauretaniat. Az átlagos sebessége 24 csomó volt, mely megfelelt az eredeti szerződésben kikötötteknek. Ezután Southamptonban kötötték ki a White Star Line zászlóshajója, az Olympic mellett, lezárva 28 éves szolgálati útját. 1935 májusában elárverezték berendezéseit és felszerelési tárgyait. Július 1-én elindult utolsó útjára Southamptonból a Rosyth-i hajóbontóba.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     forrás: Wikipédia                                                                                                                                                            fordította: R. Czető


                                                   

Lap tetejére
                 Designed by: mpauer