Titanic--Lusitania--QM2--Santa Maria--Bismarck--Deutschland--Normandie--Olympic--Bounty--Mary Rose--Brittanic--Andrea Doria--Mayflower
 
                                                    

Mentor


A XVIII. század vége felé a gazdag európai arisztokraták egyre nagyobb érdeklődéssel fordultak a római és a görög művészet felé. A kor építészete és belsőépítészete is tükrözte ezt a divatot. Amikor Lord Elgin a skóciai Fifeshire-ben épülő Új házának, Broom Hallnak a terveit beszélte meg, építésze azt ajánlotta neki, hogy az épületet a görögországi Athénban lévő ókori romokról készült rajzokat és mintákat alapul véve alakítsák ki. Elgin nagy lelkesedéssel fogadta az ötletet, sőt még tovább is ment, s a Parthenón nagy részét haza is vitte.

1799-ben Elgin athéni képviselője, Lord Hunt engedélyt kapott, hogy ásatásokat folytasson, állványzatokat építsen, és még kőszobrokat is elvihetett a helyszínről. Elgin nemsokára már 300-400 embert alkalmazott Athén kincseinek összeszedésére és ládákba rakására. Elgin mentségére mindenképpen meg kell említeni, hogy a szobrokat teljesen elhanyagolt állapotban találta. A helyiek több száz éven keresztül rendszeresen összetörték és elégették őket, hogy így nyerjenek meszet. Ugyanakkor nem Elgin volt az első, aki az eredeti templomok egy részét eltávolította, de előtte senki sem folytatta ezt a tevékenységet ilyen nagy méretekben és ilyen szisztematikusan.
Elginnek hamarosan szállítási gondjai támadtak. A görögországi Pireusz kikötőjében gyorsabban halmozódtak fel a ládák, mint ahogy azokat Angliába lehetett szállítani. Az angol haditengerészet két hajóját, a HMS La Diane-t és a HMS Mutine-t is befogták a vállalkozásba.
Elginnek rendelkezésére állt a saját hajója is, a Mentor nevű brigg, s még egy másik hasonlót is bérelt, a Dorindát. A 
Mentorra 17 ládát raktak fel, amelyek a Parthenón frízének 14 és az Athéné Niké-tempiom frízének 4 darabját tartalmazták, valamint olyan más tárgyakat is, mint egy ókori trón. A Mentor 1802. szeptember 16-án futott ki Pireusz kikötőjéből. Két nappal később, egy vihar alatt, a közeli Kíthira sziget kikötőjének bejáratánál egy sziklába ütközött és 7 elsüllyedt. A legénység biztonságban partot ért, de az értékes rakomány a hajóval együtt a tengerfenékre került.

Mentő akciók

A mentési munkálatokat azonnal megkezdték, és a helyi szivacshalászok segítségével a 17 ládából 4-et a felszínre is hoztak. Elgin jellegzetesen nagyúri módon arra utasította az angol haditengerészetnek a térségben tartózkodó egységeit, hogy haladéktalanul menjenek Kíthirára, a mentési munkálatokat segíteni. Egyben megállapodást kötött egy Vaszíliosz nevű görög hajótulajdonossal is, amelyben megígérte: az itáliai La Spezia brit konzul-helyettesévé nevezteti ki, amennyiben hajókat és felszerelést bocsát a rendelkezésére. A HMS La Victorieuse érkezett elsőként a helyszínre, s ott várt Menákiosz hajóira. Két hét elteltével a legénység nyugtalanná vált, és úgy döntöttek: nem várnak tovább, hanem megpróbálják maguk kiemelni az egész hajótestet a tenger fenekéről. Bekövetkezett az, amit könnyűszerrel meg lehetett jósolni. A kábelek elszakadtak, amikor a Mentor még csak félúton volt fölfelé, és a hajó visszazuhant a tengerfenékre. A La Victorieuse felhagyott a további próbálkozásokkal, és visszatért a haditengerészeti feladatok ellátására. Pár órával azután, hogy a La Victorieuse eltávozott, megjelentek Menákiosz hajói Kíthiránál. Ezek a hajók sem tudták egyedül kiemelni a Mentort. Közben beköszöntöttek a téli viharok, és ezért a mentési munkálatokat a következő évre halasztották. 1803 nyarán szivacshalászok rést vágtak a Mentor oldalába. Igy könnyebben elérhették a rakományt, és 5 újabb ládát ki is emeltek. 1804-ben a kincs maradék része is a felszínre került, és Elgin kérésére Nelson admirális küldött egy hajót a tárgyak Angliába szállítására. A mentési munkálatok összesen 5000 fontjába kerültek Elgirmek.

                                                                                                   forrás: Nigel Pickord-Elsüllyedt hajók és kincsek atlasza



                                                                                                                                                                            

                                                   

Lap tetejére
                  Designed by: mpauer