Titanic--Lusitania--QM2--Santa Maria--Bismarck--Deutschland--Normandie--Olympic--Bounty--Mary Rose--Brittanic--Andrea Doria--Mayflower
 
                                                    

RMS Oceanic


Az RMS Oceanic egy a White Star Line tulajdonában lévő óceánjáró volt. Az első útját 1899-ben tette meg és 1901-ig ő volt a legnagyobb óceánjáró a világon. Az I. Világháború 1914-es kitörésekor segédcirkálóként üzemelt. 1914. augusztus 25-én azt a megbízást kapta, hogy járőrözzön Faroes-szigetek és az Észak-Skót szárazföld között, különös figyelmet szentelve a Shetland-szigetek környékére. 1914. szeptember 8.-án zátonyra futott és elsüllyedt a Faroes-szigeteknél.

Kezdet

Oceanic1897-ben alkották meg a hajó vázát, majd tervezője, Thomas Ismay felügyelete alatt épült meg a hajó, aki az Oceanic Steam Navigation Company tulajdonosa volt. Ez a vállalat volt a White Star Line elődje. A hajó a nevét a társaság neve után kapta és eltökélt szándékuk volt, hogy zászlóshajó legyen belőle. AZ RMS Oceanic 17272 tonna volt és az „Óceánok Királynője” néven vált ismertté. Megalkotása 1millió fontsterlingbe került és még a legkorszerűbb technológiák mellett is 1500 építőmunkás szorgoskodott rajta. 1899. január 14.-én indult első útjára látványos ceremónia közepette. Az Oceanic hídja beleolvadt a hajó további felépítményeibe, ezáltal adva neki egyfajta tiszta vonalvezetést. Érdekesség, hogy ezt a dizájnt a későbbiekben elhagyták és a következő négy nagy White Star hajón a Celtic-en, a Cedric-en, a Baltic-on és az Adriatic-on a furcsa és az egyéb felépítményektől külön elhelyezett „sziget”hidat alkalmazták. Ő volt a legnagyobb hajó a világon (ha nem is tömegre) de hosszra mindenképpen, mely meghaladta az SS Great Easternt, egészen a Celtic 1901-es megépítéséig. A hajó közel 2000 utast volt képes elszállásolni beleértve a 349 fős személyzetet.

Pályafutás

1901-ben egy sűrűködben összeütközött a Waterford SteamshipCompany SS Kincora nevű hajójával és elsüllyesztette azt. 1905-ben a hajón lázadás tört ki, melynek következtében 35 kazánfűtőt bebörtönöztek, akik a jobb munkakörülmények érdekében emelték fel hangjukat. 1912-ben  az Oceanic egyike volt azon hajóknak, amelyek segítettek hazaszállítani a Titanic túlélőit és megtalált áldozatait.

I. Világháború

Röviddel az első világháború kitörése után, az Oceanic sem kerülhette el sorsát, melynek értelmében katonai célokra lehetett felhasználni. Ezek a hajók úgy épültek, hogy megfeleljenek azon különleges haditengerészeti előírásoknak, melyekOceanic háború esetén gyorsan átszerelhetővé tették őket, ezáltal a 4,7 hüvelykes ágyúk felszerelése nem okozott problémát.1914. augusztus 8.-án megkapta első megbízását, mint segédcirkáló. 1914. augusztus 25.-én elindult szolgálati útjára, mely egyben az utolsó is volt. Fel volt hatalmazva, hogy bármely hajót feltartóztassa, rakományát és személyzetét átvizsgálja német kapcsolat után kutatva. Az Oceanic elindult az orkney-i Scapa Flow felé, mely Nagy-Britannia legfőbb haditengerészeti támaszpontja volt. Innen észak felé haladva Setland felé vette az irányt cikk-cakk vonalban, annak érdekében, hogy ne váljon tengeralattjárók célpontjává. Ez a nehéz manőverezés pontos navigálást igényelt, különösen a hajó mérete miatt. Ezt figyelembe véve a gyenge irányítás volt az, ami az Oceanic vesztét okozta, mint sem az ellenség hatékony akciója.

Katasztrófa

Miközben szeptember 7-én a hídon mindenki azt hitte, hogy a Foula-szigetek dél-nyugati részén vannak és minden rendben, valójában 13 – 14 mérföldel arrébb voltak az előre meghatározott útvonaltól. Ráadásul a sziget rossz oldalán. Ez a tévedés vezetett a zátonyra futáshoz a hírhedt Shaaldsof  Foula-zátonyon, melyen még tiszta csendes tiszta időben sem Oceaniclehet észlelni a veszélyt. Slayter kapitány nyugovóra tért az éjszakai műszak után, de előtte utasította a személyzetet, hogy kerüljék meg a Foula-szigetet. Smith kapitány a reggeli órákban vette át az irányítást és legjobb tudása szerint ki akarta vinni a hajót a nyílt tengerre. Mivel korábban nem értett egyet a felettese utasításával miszerint a sziget körül kell járőrözni, a nyílt tenger felé vette az irányt a hajóval. Slayter érezte, hogy változik a hajó helyzete és a hídra érkezve látta, hogy Smith az ő utasítása ellen tett. Ezt követően felülírta Smith parancsát, és ismét a sziget körüli pályára állt, ám ez egy elhamarkodott  és rosszul megítélt döntés volt, melynek következtében a hajó szeptember 8.-án zátonyra futott. Az Oceanic volt az első utasszállító hajó a szövetségesek oldalán, amely elsüllyedt a háborúban.

Mentés

Az Aberdeen társaság Glenogil hajója volt az első, amely a helyszínre érkezett. Bár megkísérelte megmenteni a hajót, de ez a feladat lehetetlennek bizonyult, mert már megrepedt a hajótest, és emiatt az Oceanic már nem maradt volna sokáig a felszínen. Más közelben tartózkodó hajók is az Oceanic megmentésére siettek. A teljes legénységnek sikerült megmenekülnie. Charles Lightoller a hajó első tisztje volt az utolsó ember aki elhagyta a hajót (magához véve a navigációs szoba óráját emlékbe).

A „hulladék”

1924-ben volt egy társaság mely arra volt hivatott, hogy a német hadihajók roncsait eltakarítsa az óceán felszínéről és mivel az Oceanic tiszta időben kilátszódott a víz felszínéből ezért ő sem kerülhette el a sorsát. A cég földarabolta a kiálló darabokat és visszaszórta a tengerbe. 1973-ban egy kutatócsoport kezdte el kutatnia roncsot ás 1979-re az utolsó darabjait is eltávolították.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     forrás: Wikipédia                                                                                                                                                            fordította: R. Czető


                                                   

Lap tetejére
                 Designed by: mpauer