Titanic--Lusitania--QM2--Santa Maria--Bismarck--Deutschland--Normandie--Olympic--Bounty--Mary Rose--Brittanic--Andrea Doria--Mayflower
 
                                                    

Orient


1798 elején, Napóleon itáliai győzelmei után, a britek tudomást szereztek arról, hogy egy számos katonai szállítóhajóval kiegészített, új francia hajóhadat szerelnek fel a franciaországi Toulonban. Azt azonban a britek nem tudták, hová fog ez a flotta menni. Londonban úgy gondolták, hogy Napóleon vagy egy Spanyolországon át Portugália felé indítandó hadjáratot tervez, vagy pedig a flotta a Gibraltári-szoroson áthajózva megkísérel egy Írország elleni inváziót.

A brit hajóhad

Orient1798. május 2-án Horatio Nelson ellentengernagyot elvezényelték St. Vincent grófnak a spanyolországi Cádiznál állomásozó hajóhadától. Nelson a két másik sorhajó, két fregatt és egy sloop által kísért Vanguardon kelt útra. Feladata az volt, hogy kikémlelje a francia flotta mozgását és szándékait.
Június 7-én Nelson csekély létszámú kémflottája kiegészült a cádizi hajóhadtól érkező néhány hajóval, az utóbbiakat pedig egy angliai hajóhaddal erősítették meg. Nelson fiottája most tizenhárom 74 ágyús és egy 50 ágyús hajóból állt. Azt az utasítást kapta, hogy „fogja el, süllyessze el, égesse föl vagy semmisítse meg” a francia flottát, s ezzel kezdetét vette a világtörténelem egyik legnagyobb tengeri hajtóvadászata.

A francia hajóhad

Napóleon flottáját 72 hadihajó alkotta, közöttük ágyúkkal bőven ellátott egységek és fregattok is akadtak, valamint 200-400 szállítóhajó, 36 000 katonával a fedélzetükön. A flotta zászlóshajója a 118 ágyús Orient volt, ezen utazott Napóleon is. A hajóhad Toulont elhagyva Szicília érintésével Málta felé tartott, ahol június 9-én újabb, az itáliai Civitavecchiából küldött szállítóhajók csatlakoztak hozzá. Napóleon hajóhada szinte semmilyen ellenállásba nem ütközött Málta meghódításakor. Az értékesebb zsákmányok közé tartozott 30 000 muskéta, kincsek, közöttük a Szent János- templomból származó ezüsttálca — összesen kb. 3 millió francia frank értékben. Későbbi, meglehetősen kétes források szerint a tizenkét apostolt ábrázoló hatalmas, tömör ezüstszobrok és a máltai Valletta-katedrális ezüstkapui is eltűntek.

Brit vadászat a franciák után

Június 17-én a britek elérték Nápoly kikötőjét, s az ottani brit követ arról értesítette őket, hogy a franciákat korábbanOrient Szardínia szigeténél látták, amint éppen dél felé, talán Málta irányába tartottak. Nelson hajóhada ugyanebbe az irányba indult tovább, de a szicíliai Messinánál arról értesültek, hogy a franciák már elfoglalták Máltát. Június 22-én a szicíliai Passero-foktól 19 km-re Nelson flottája azt a hírt kapta egy mellettük elhaladó kereskedelmi hajótól, hogy a franciák már 4 nappal korábban továbbhajóztak Máltáról, és az egyiptomi Alexandria felé tartanak. A britek június 28-án érkeztek Alexandriába, de mivel egyetlen francia hajó sem volt a térségben, északnak fordultak, és július 19-én már az itáliai Siracusában voltak, ahol ivóvizet vettek fel. Napóleon tényleg akkor hagyta el Máltát, amikor a már említett kereskedelmi hajó állította, és valóban Alexandria felé tartott. A franciáknak sokkal több időbe telt, míg Egyiptomba értek, és Napóleon hajóhada július l-jén érkezett Alexandriába, 2 nappal azután, hogy Nelson flottája elhajózott onnan. A francia csapatok partra szálltak a szállítóhajókról, és elfoglalták Alexandriát.
Mivel a nagyobb hajóknak nagyon nehéz volt Alexandria kikötőjében lehorgonyozni, Napóleon arra utasította Brueys altengernagyot, az Orient kapitányát, hogy mind a 13 sorhajót és 4 fregattot az Alexandriától kb. 32 km-re (20 mérföld) kelet-északkeletre fekvő Abu-Kíri-öbölben horgonyozza le. Napóleon és serege ezután az egyiptomi sivatagon átvonulva támadást indított Kairó ellen. A brit flotta július 25-én futott ki Siracusa kikötőjéből. Mivel Nelson tudta, hogy Napóleon hajóhada még mindig a Földközi-tenger keleti medencéjében van, a görög Moreába vitorlázott, és útközben megtudta, hogy a franciákat 4 héttel korábban Kréta partjainál látták, amint éppen délre, Alexandria felé tartottak. A brit flotta ismét elindult Alexandria felé.

A nílusi csata

OrientAugusztus l-én estefelé Nelson végül megtalálta Brueys flottáját, amely harci alakzatban felsorakozva horgonyzott az Abu-Kíri-öböl sekély vizében, egy hosszú és alattomos homokzátonnyal közvetlenül a háta mögött. Brueys azt hitte, hogy Nelson nem kockáztat meg egy támadást másnapig, mivel rendkívül veszélyes volt az öbölben navigálni a sötétben. Ez a helyzet kiváló tengerészeti szaktudást és eredeti taktikát kívánt meg, pontosan olyat, amelyben Nelson kiemelkedett, és amely a kedvére való volt. A hajói a lehorgonyzott francia flotta két oldalán késlekedés nélkül behatoltak az öbölbe, de félúton megálltak a francia hajók sorfala előtt. s ezzel elérték, hogy azoknak a fele szélárnyékos oldalra került, és nem tudott bekapcsolódni a harcba.
A francia flotta nagyobb tűzerővel rendelkezett: egy 118 ágyús, három 80 ágyús, kilenc 74 ágyús hajó és négy fregatt sorakozott fel tizenhárom brit 74 ágyús és egy 50 ágyús hajóval szemben. Nelson meglepetésszerű támadása azonban a briteket taktikai előnyhöz juttatta.
A britek egyetlen hajót sem vesztettek, szemben a rendkívül súlyos francia veszteségekkel két hajó kivételével az összes többit vagy elfogták, vagy megsemmisítették, beleértve az Orientet is, amely először kigyulladt, majd lerobbant a csata közben. Brueys altengernagy az Orient tatfedélzetén halt bele sérüléseibe.
Rendkívül bátran ragaszkodott ahhoz, hogy inkább a fedélzeten lássák el a sebeit, semmint hogy a fedélközbe vigyék.

Mentési kísérletek

Az Orient attól a pillanattól kezdve, hogy elsüllyedt, számos kincsvadász célpontjává vált. A legelső, hivatalosan feljegyzett kísérletre 1814-ben került sor, de a búvárok képtelenek voltak megtalálni a roncsokat. Azóta is balszerencse kíséri aOrient vállalkozásokat.
Az  1930-as években Egyiptom aukcióra bocsátotta a mentési jogokat. A francia kormány felháborodott. Azt állította: az Orient roncsa a francia államé, és semmit sem lehet kiemelni onnan francia engedély nélkül. Az ügy jogi útvesztővé vált, és mielőtt megoldódott volna, kitört a második világháború.
Az 1950-es években az egyiptomi Faruk király új mentési akciót szervezett, de a kísérlet semmi kézzelfogható eredményt nem hozott  és az is kétséges, hogy egyáltalán bármit is kiemeltek-e a helyszínen. Ugyanígy az sem teljesen biztos, hogy a Máltán elkobzott kincsek ténylegesen az Orienten voltak-e, amikor a hajó felrobbant. A rajta lévő kincsek közül néhányat, minden kétséget kizáróan, vissza akartak vinni Franciaországba a Sensible nevű fregatton, amelyet azonban útközben a britek elfogtak.

                                                                                                 forrás: Nigel Pickord-Elsüllyedt hajók és kincsek atlasza                                                                                                                                                                           

                                                   

Lap tetejére
                Designed by: mpauer