Titanic--Lusitania--QM2--Santa Maria--Bismarck--Deutschland--Normandie--Olympic--Bounty--Mary Rose--Brittanic--Andrea Doria--Mayflower
 
                                                    

Prins Frederik


A Prins Frederik nevű gőzös 1890. június 21-én indult el a hollandiai Amszterdam kikötőjéből, az indonéziai Jáva felé 193 utassal és Klaus Visman kapitánnyal, valamint legénységével a fedélzetén. A hajó a szokásos rakományt és postát szállította, de a jobb oldalán, a tatnál található kincseskamrában faládákba zárva 400 000 ezüst „rijksdaalders”-t (pénzérmét) is vitt magával, a bataviai (jakartai) holland hadsereg fizetését. A kincseskamrát egy 6 mm-es (0,25 hüvelyk) vaslemezzel vonták be, s a beépített faajtókat ugyancsak megvasalták, míg bemenni kizárólag a szabadalmaztatott Chubb típusú zárak kinyitása után lehetett.

Az útvonal meghatározása

Prins FrederikA Prins Frederik kikötött az angliai Southamptonban, és június 24-én hajózott onnan tovább. Másnap déli 1.30-kor a hajó még csak a Vizcayai-öböltől északra volt. Az Ouessant-szigetet délkelet-kelet felé észlelték kb. 16 km (10 mérföld) távolságban, ezért a kapitány utasítást adott a hajó irányának megváltoztatására délnyugat-nyugat felé. A Prins Frederik ekkor teljes sebességgel, azaz kb. 11,5 csomóval haladt. Este 6 óra tájban a köd egyre sűrűbbé vált, így a hajó csökkentette a sebességét, a szokásos tengerészeti gyakorlatnak megfelelően. Ezalatt a Marpessa nevű brit gőzös, Geary kapitány parancsnoksága alatt, a másik irányban szelte éppen át a Vizcayai-öblöt. Június 25-én este 10.40-kor Geary kapitány úgy számította, hogy hajója az északi szélesség 47. és a nyugati hosszúság 6.30 fokán van, amikor hirtelen egy másik hajó sípjelét hallotta a saját hajója orrának bal oldala előtt. Később Geary kapitány azt állította, hogy a Marpessa mindössze 3 csomós sebességgel haladt, és amikor meghallotta a másik hajó sípjelét, azonnal hátramenetbe kapcsoltatta a motorokat.

A hajók helyzete az ütközéskor

Az ütközést elkerülendő intézkedések ellenére azonban a Prins Frederik kettészelte a Marpessa orrát, amint a két hajó egymásnak ütközött. A Marpessa orr-része kilyukadt, míg a Prins Frederik a géptermei mellett, a jobb oldalon kapott léket. Röviddel az ütközés után a Prins Frederik elsüllyedt. A Prins Frederik mentőcsónakjait azonban időben leengedték, és minden utast, valamint a legénység minden tágját felvette a Marpessa. A Marpessa elülső kanirái megteltek vízzel, de a többi része sértetlen maradt.
Visman kapitány szerint a Prins Frederik nem haladt teljes sebességgel, ahogy azt Geary kapitány állította, hanePrins Frederikm mindössze 2-3 csomóval. Gearyhez hasonlóan Visman is kijelentette: mihelyt meghallották a másik hajó sípjelét, a Prins Frederik gépeit leállították, és ellengőzt adtak a hajónak. Visman azt is hozzátette, hogy az ütközés pillanatában a hajók 113 km-re (70 mérföld) délnyugat-nyugati irányban voltak az Ouessant-szigettől, s ez kb. 80 km-rel (50 mérföld) eltért a Geary által megadott helyzettől.
A hajók helyzete az ütközést megelőző órákban döntő bizonyítékként szolgált, mert azoknak a figyelembevételével lehetett csak megállapítani, milyen gyorsan haladtak, amikor a köd csökkentette a látótávolságot. Mindkét kapitánynak az volt az érdeke, hogy kisebb távolságról beszéljen, mint amennyit valóban megtett, s ezáltal minél lassúbbnak mutassa be hajója mozgását; ez a tény ad magyarázatot a két hajó helyzetének különböző megítélésére.

Megkezdődik a bírósági tárgyalás

Mihelyt a katasztrófa híre eljutott a Prins Frederik tulajdonosaihoz, azok jogi keresetet nyújtottak be a Marpessa tulajdonosai ellen az elszenvedett károkért. Az eset tárgyalása során a Marpessa első tisztjét elítélték, amiért az ütközést követően megváltoztatta a hajónapló bejegyzéseit, hogy a hajó sebessége csak 6 csomónak tűnjön a valóságos 8 csomó helyett. Geary mindezt egyszerű könyvelési hibaként magyarázta. A bíró hitt neki, mert a bíróság a (Viarpessa javára ítélt a Prins Frederik ellenében. A döntés nagy felháborodást váltott ki a holland sajtóban, ahol elfogultsággal vádolták a brit bíróságot, ám az ítéleten mindez nem változtatott.

A mentést végzők befolyásolása

Az ütközés pontos helyét illető ellentmondás a Prins Frederik és a Marpessa kapitányai részéről nemcsak a bíróság szempontjából volt fontos 1890-ben, hanem a későbbi mentőakcióban részt vevők számára is. Ha a Prins Frederik kapitánya által megadott helyzet a helyes, akkor a roncs mindössze 150 m (500 láb) mélyen fekszik a víz alatt, ám ha a Marpessa kapitányának van igaza, akkor a hajóroncs a kontinentális talapzaton kívül fekszik, közel 1800 m (6000 láb) mély vízben. 1987-ben egy francia vállalat olyan hajóroncsot fedezett fel a tengerfenéken, amelyre nagyjából ráillett a Prins Frederik leírása: egy háromárbocos, vasból készült csavargőzöst találtak, amely megközelítően a megfelelő korú és hosszúságú hajó volt, nagyjából azon a helyen, amelyet a Prins Frederik kapitánya megadott, kb. 150 m mélyen.
Jóllehet a hajót víz alatti kamerával lefilmezték, a rátapadt halászhálók miatt nem tudták teljes bizonyossággal azonosítani. Több másik háromárbocos, csavargőzös, vastestű hajó is elsüllyedt a környéken; így egy másik, értékes rakományt szállító hajó, a Sarpedon 1876-ban süllyedt el egy ütközést követően. 1994 nyarán egy brit cég, a Marine Salvage Services azt tervezte, hogy visszatérnek a roncshoz és megkísérlik annak pontos azonosítását. Ha az a Prins Frederik, akkor elképzelhető, hogy Klaus Visman kapitány visszanyeri a jó hírét, több mint 100 esztendővel a baleset után.



                                                                                                                                                                            

                                                   

Lap tetejére
                 Designed by: mpauer