Titanic--Lusitania--QM2--Santa Maria--Bismarck--Deutschland--Normandie--Olympic--Bounty--Mary Rose--Brittanic--Andrea Doria--Mayflower
 
                                                    

Royal Charter


A Royal Charter 2719 tonnás, kb. 100 m (320 láb) hosszú, gőzmeghajtású klipper volt 3 árboccal és 1 kéménnyel felszerelve. 1855-ben bocsátották vízre, és első útját, az angliai Plymouth és az ausztráliai Melbourne között, mindössze 60 nap alatt tette meg. A Horn-fokot érintő, visszafelé vezető útra egy kicsit hosszabb időt számítottak.

Royal CharterAmikor a Royal Charter 1859. augusztus 26-án elindult Melbourne-ből, jellegzetesen sokszínű utaslistával rendelkezett. A fedélzetközben, újonnan nyert vagyonukkal a zsebükben, a családjukhoz Angliába hazatérő aranyásók utaztak. Az első osztályon olyan üzletemberek voltak, mint Mrs Foster, aki a hírek szerint 5000 font sterling értékű pénzt és értéktárgyat vitt magával. Meglehetősen baljóslatú módon Samuel Henry személyében egy őrült ékszerész is a hajó utasai közé tartozott, akit az utazás tartama alatt a kabinjába zárva őriztek. Összesen 390 utas, közöttük sok gyermek és asszony, valamint 112 főnyi személyzet kelt útra.

Angliához közel viharokba kerülnek

Az Angliába vezető út gyorsabb volt, mint várták. Írország déli csücskét, az Old Head of Kinsale-t október 24-én hajnalban látták meg és 14 utas partra is szállt ott. Kora délutánra a Royal Charter már az észak-walesi Holyhead mellettRoyal Charter járt. Az idő romlani kezdett, amint egy erős délkeleti szél támadt fel, de semmi jele sem volt annak, hogy vihar közeledne.
Este 9 órakor a Royal Charter olyan közel volt már a Liverpool-öbölhöz, hogy a parton lévő rokonok már sorra kapták a táviratokat, amelyben arról értesítették őket, hogy a hajó hamarosan kiköt. 10 órakor az erős szélből vihar lett. Ha a szél iránya nem változik meg hirtelen délkeletiről északkeletire, még ez sem okozott volna problémát, mivel a Royal Charter erős felépítésű hajó volt. Ez a hirtelen szélirányváltozás, valamint a széllökések ereje ekkor a Royal Chartert a 8 km-rel (5 mérföld) arrébb lévő, sziklás partszakasz felé sodorta. A kétségbeesett Taylor kapitány megpróbálta ugyan a hajót visszafordítani az Ír-tenger viszonylagos biztonságába, de a gépek ehhez nem voltak elég erősek, a szél pedig túl nagy volt ahhoz, hogy vitorlát bontsanak. Utasította a legénységet, hogy süssék el a veszélyt jelző ágyúkat, lőjenek fel rakétákat és gyújtsanak kék fényeket a hajón annak jelzésére, hogy halálos veszedelemben forognak. Így sem volt esélyük arra, hogy egy másik hajó segítséget nyújtson a dühöngő viharban; azon az éjszakán nem kevesebb mint 133 hajó járt szerencsétlenül Anglia és Wales partjainál.
Este 10.30 körül, amikor a Royal Charter már csak kb. 5 km-re (3 mérföld) volt a parttól, Taylor kapitány parancsot adott a horgonyok kivetésére, de azok sem tudták megakadályozni a part felé való lassú sodródást. Nagyjából éjjel 1.30-kor a bal oldali horgony lánca szakadt el, egy óra múlva pedig a jobb oldalié. Most már semmi sem akadályozta meg a hajót abban, hogy a partnak ütközzön, így mindenki felkészült az elkerülhetetlenre. Éjjel 2.30 körül a kapitány utasítást adott az árbocok kivágására, hogy így is csökkentsék a hajóra nehezedő nyomást. Az akció alatt minden utast leparancsoltak a fedélzetközbe, nehogy a fedélzetre eső gerendák valakit megsebesítsenek.
Egy órával később a hajó megfeneklett. Taylor kapitány bejelentette, hogy homokos partot értek, és hogy éppen az apály kezdődik, Elrendelte, hogy mindenki várjon türelmesen hajnalig, amikor biztonságban partra szállhatnak. Azonban tévedett. Dagály jött és ami még csak súlyosbította a helyzetet, számos alattomos sziklagerinc volt a hajó és a part között.

Mentőakciók

Ezalatt a szél erőssége csak fokozódott, s a vasból készült hajótestet a szirtekhez csapkodta. Ebben a reménytelen helyzetben egy egyszerű tengerész, Joseph Rodgers javasolta, hogy próbáljanak egy kötelet kifeszíteni a part és a hajó Royal Charterközött. Leereszkedett a hajó oldalán a háborgó tengerbe, és noha minden ellene szólt, sikerült biztonságba jutnia néhány helybéli segítségével, akik lejöttek a partra segíteni. Egy „fedélzetmesteri széket” erősítettek a kötélre, és előkészületeket tettek a nők ás a gyermekek kimentésére ezzel a labilis rendszerrel. Az első fiatal nő, akinek felajánlották, hogy kihúzzák a partra, nem volt hajlandó rábízni magát a székre, így helyette a legénység egyik tagja foglalta el azt. Később azt állították, hogy azért mentek, mert parancsot kaptak egy másik kötél kifeszítésére, de ez utóbbira soha nem került sor. Mielőtt a nők és gyermekek többségét felhozhatták volna a fedélközből, a hajó kettétört és elvált az utasok megmenekülését biztosító egyetlen kötéltől. A hajó reggel 7 Óra körül törhetett ketté, mert a halottaknál talált összes óra 7.20 és 8.00 között állt meg.
Egy maroknyi, roncsdarabokba kapaszkodó embert a hatalmas hullámok a szirtekre vetettek, s ők megmenekültek. A parton lévők láncot alkottak, hogy így húzzák ki a szerencsétleneket a tengerből. 28 falusi vett részt a parton a mentésben. Rendkívül kockázatos művelet volt, mert őket is bármelyik pillanatban a tengerbe sodorhatta volna egy hullám. Az óriási erejű hullámok a hajón tartózkodók többségét az erőfeszítések ellenére a szikláknak csapva halálra zúzták.
Összesen 41-en élték túl a szerencsétlenséget, mindannyian férfiak, s közöttük 18-an a legénység tagjai. A kapitány és minden tisztje a vízbe veszett. A túlélők legtöbbje a hajó ás a part között kifeszített kötél segítségével menekült meg. A nőket talán a sok ruha is akadályozta. Az egyik legszerencsésebb túlélő egy fiatal wigani aranybányász, James Dean volt. Átaludta az egész vihart egészen addig, amíg a hajó ketté nem tört. Nem tudott úszni, de minden erejével egy roncsdarabba kapaszkodott, ás végül egy hullám a partra dobta.

Az aranyrakomány mentése

Egy Mr. Smith nevű vámtisztviselő azonnal a helyszínen termett, és mielőtt október 25-én leszállt volna az éj, a liverpooliRoyal Charter part menti Őrség tagjai is megérkeztek a roncs védelmére. Még így is elterjedt a helyiek között, hogy számos falusi gazdagodott meg egyik napról a másikra abból a kincsből, amit a sziklák között összeszedtek. Négy embert bíróság elé állítottak fosztogatás miatt és házkutatásokat is tartottak, de így is csak kevés holmit sikerült megtalálni. Október 29-én kezdődtek a mentési munkálatok, de csak nagyon nehezen haladhattak, mert a páncélszoba is széttört és az arany nagy területen szétszóródott. Ennek ellenére 1860 februárjáig annak jó részét megtalálták. Lehetetlen viszont megmondani, hogy ennek a mennyiségnek mekkora része volt az államé és mekkora magánembereké. A mentési munkálatok egészen 1873-ig folytatódtak, de még az 1970-es és 1980- as években is sikerült búvároknak aranypénzeket a felszínre hozni.

Hivatalos nyomozás és vizsgálat

A Royal Charteren meghaltak holttesteit a walesi Llanallgo kicsi templomában terítették ki, és a hajótörést követő napokon az áldozatok mélyen megrendült rokonai próbálták azonosítani őket. A hozzátartozók azzal a nagyon is megalapozott gyanúval éltek, hogy a hatóságokat inkább az arany mentése foglalkoztatta, s nem a még hiányzó holttestek felkutatása. Vizsgálat indult haláluk körülményeinek a tisztázására, amelyet a hajótörés okainak megállapítására indított nyomozás követett. Taylor kapitányt mindkét esetben posztumusz felmentették, bár többen azzal vádolták, hogy ittas volt, s hogy a Royal Charter alkalmatlan volt tengeri hajózásra.

LUXUSKLIPPER

Royal CharterA Royal Charter, amelyet a gőzösök és a vitorlások Összes előnyeit egyesítő hajóként hirdettek, karcsú, áramvonalas testtel rendelkezett: a hossza hétszerese volt a szélességének, azonban fa helyett vasból készült. Ez a fajta hajó valójában a múlt fából készített vitorlásainak és a jövő vastestű gőzöseinek keveréke volt. A gőzenergiát csak akkor használták, amikor nem volt elég erős szél, de mivel bármikor igénybe lehetett venni, a hajó majdnem mindig a megadott időn belül jutott el az Egyesült Királyságból Ausztráliába; a Melbourne-ig 59 nap alatt megtett út „addig soha nem látott teljesítmény” volt.
A Royal Chartert kényelmesre tervezték, s úgy reklámozták, hogy utolérhetetlenül nagyszerű kabinokkal rendelkezik minden osztályon. Az első osztályú jegyek akár 75 guinea-be is belekerültek, míg a harmadosztályúak ára 16 guinea-nél kezdődött.



                                                                                                                                                                            

                                                   

Lap tetejére
                   Designed by: mpauer