Titanic--Lusitania--QM2--Santa Maria--Bismarck--Deutschland--Normandie--Olympic--Bounty--Mary Rose--Brittanic--Andrea Doria--Mayflower
 
                                                    

        

       
                      
       




Ohio-osztályú tengeralattjárók


Ohio_classA 18 darab, egyenként 24 db Trident típusú SLBM hordozására képes Ohio-osztályú, nukleáris meghajtású ballisztikus rakétahordozó tengeralattjáró (SSBN) az amerikai stratégiai erők nukleáris triászának tengeri ágát testesíti meg.
Az Ohio-osztályú tengeralattjárók az USA legnagyobb és valaha épített legcsendesebb SSBN tengeralattjárói, melyeket világviszonylatban is csak az orosz Typhoon-osztály képes maga mögé szorítani – legalábbis méreteit tekintve.
Az eredetileg megépített 18 egységből ma már csak 14 szolgál eredeti szerepkörében, hiszen az első 4 egységet egyenként az elmúlt pár év során Tomahawk robotrepülőgépek hordozására képes SSGN-é építették át.
Az SSBN szerepkörben megmaradt 14 Ohio együttesen megközelítőleg, az USA stratégiai robbanófej készletének 50%-t hordozza! Természetesen pontos számot nehéz lenne mondani, mivel titkos adatokról van szó.
E hajóosztály egységeit is elsősorban elrettentés céljából küldik járőrözni. Jó lehet induláskor nem határoznak megOhio_class konkrét célpontokat, de a tengeralattjárók gyors reagálásuk folytán könnyen támadhatnak többféle célpontot.
A U.S. Navy szokásának megfelelően a tengeralattjárókhoz is két személyzetet – Blue (kék) és Gold (arany) – osztanak be. A két személyzet 100 naponta váltja egymást. Hogy szükség esetén a tengeralattjárók a lehető legrövidebb idő alatt felkészíthetőek legyenek az újabb bevetésre a törzsön három nagy logisztikai célokat szolgáló nyílást helyeztek el, melyeken keresztül gyorsan feltölthetőek a készletek és a fegyverzet. Az Ohio-osztályt ezen felül úgy tervezték, hogy akár 15 évig is szolgálhassanak időigényes nagyjavítás nélkül.

Története

Már az 1967-es STRAT-X tanulmány rávilágított arra, hogy az SLBM rendszerek (tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéták) a leghatékonyabb és legnagyobb túlélőképességű egységei az amerikai nukleáris triászának. A fenti lényeges tényen felül, az Egyesült Államok nukleáris elrettentőerejével kapcsolatban három kulcsfontosságú tényre is felhívta a figyelmet.
Ohio_classEgyrészt, ismételten deklarálta, hogy a nukleáris erők legnagyobb túlélőképességgel rendelkező egységei az SLBM-ek
Másrészt, jó lehet a Poseidon rakéták jelentős erőt képviseltek, az SSBN egységek önmagukban erősen öregedő félben vannak és záros határidőn belül le kell cserélni azokat.
Harmadrészt, az egyre javuló szovjet ASW (Antisubmarine Warfare – tengeralattjárók elleni harc) képesség veszélye miatt az SSBN-ek tevékenységi területét és hatósugarát növelni kell.
A haditengerészet tanulmányozni kezdte egy új nagy hatótávolságú, tengeri rakétarendszer megvalósíthatóságát. Az ún. ULMS program lényegében egy hosszútávú modernizációs elképzelés volt, melynek keretében egy a meglévőknél nagyobb hatótávolságú ballisztikus rakéta és egy új tengeralattjáró fejlesztését is célba vették.
Az eredeti Poseidonhoz képest dupla hatótávolságúra növelt változat (5 280 km) a SECDEF döntése alapján túl kevésnek bizonyult az új tengeralattjáróhoz. A második rakéta (ULMS II) hatótávolság és teljesítmény szintjén is felülmúlta a megnövelt hatótávolságú Poseidont. 1972 májusában a megnövelt hatótávolságú Poseidont átkeresztelték Trident-re (C4), míg a nagyobb hatótávolságú változat a Trident II elnevezést kapta.
A SECDEF még 1971. szeptember 14-én jóváhagyta mind a Trident I rendszert, mind pedig a Haditengerészet új nagy sebességű tengeralattjárójának a terveit.
A Haditengerészet 1971 novemberében pénz átcsoportosítás révén, elhatározta az ULMS program felgyorsítását. A SECDEF 1971. december 23.-án született döntésével jóváhagyta a program felgyorsítását és az új tengeralattjáró hadrendbeállítását 1978-ra tűzte ki.Ohio_class
Az elnök 1973. november 15-én aláírta a pénzügyi támogató határozatot, így a Haditengerészet 1974. július 25-én, megbízta a General Dynamics Electric Boat részlegét az első Trident SSBN megépítésével.
1974-ben az Ohio program keretében összesen 10, Trident-1 C-4 rakétával felszerelt tengeralattjárót kívántak rendszeresíteni. 1981-re azonban erősen módosult a program, a hajók számát 15-re növelték! 1989-re pedig a Haditengerészet már 21 tengeralattjáróról álmodozott, illetve a következő évre már 24 darabbal számolt. A fenti darabszámok viszont csupán álom szintjén maradtak meg, mivel 1991-ben a Kongresszus 18 megépített hajó után leállította a programot.

Fegyverzet


Rakéták
Ohio_classAz első 8 db Ohio-osztályú tengeralattjárót (SSBN-726 – SSBN-733) 24 Trident-I C4 rakétával szerelték fel. A 9. hajótól (USS Tennessee) kezdve viszont már Trident-II D5 rakétákat helyeztek a tengeralattjárókra (SSBN-734 – SSBN-743). A rakéták tárolására és indítására 24, két sorban elhelyezett indító tubus szolgál. A rakéták természetesen az ún. „cold-launch” elven indulna útra, azaz a tubusból sűrített levegő löki ki őket, majd az első fokozat rakétamotorja csak a felszínre érkezéskor indul be.
A Trident-II SLBM akár 12, egyenként 100 kT hatóerejű robbanófejet is szállíthat (MIRV), de a SALT-egyezmény korlátozása miatt csak maximum 8 visszatérő egységet telepítenek ezen rakétákra. A MIRV tulajdonság és jóval nagyobb pontossága (körkörös szórását számos forrás 90 m körül adja meg) folytán nagyobb elrettentő erővel bír, mint elődje. 2000 és 2008 között egyébként valamennyi Trident-I C4 rakétával felszerelt hajó D5 rakétát kapott.

Torpedók
Az osztály tagjait egyenként 4 db 533 mm-es torpedóvető csővel szerelték fel. A Gould mk48 torpedókat mk118 digitális torpedó tűzvezető rendszer segítségével lövik ki.
Az mk48 egy 1972 óta hadrendben álló, 290 kg-os robbanófejjel felszerelt, nehéz torpedó, melynek maximális hatótávolsága 50 km, maximális sebessége pedig eléri a 74 km/h-t.

Védelem
Torpedók ellen 8 db mk2 torpedózavaró kilövővel, továbbá WLR-10 veszélyjelző rendszerrel látták el az Ohiokat.
A fentieken túl egy akusztikus elfogó és védelmi rendszert – AN/WLY-1, Northrop Grumman – is beépítettek, melynek köszönhetően mindegyik tengeralattjáró automatikusan képes reagálni egy esetleges torpedótámadásra.

Szenzorok
Felszíni keresés, navigáció és tűzvezetés céljaira egy BPS 15A I/J-band radar van használatban. Passzív szonárként az IBM BQQ 6 és Raytheon BQS 13 szolgál. Nagy frekvenciájú aktív és passzív szonárként a BQS 15 van beépítve.

Meghajtás
A tengeralattjáró meghajtásáért felelős két, együttesen 60 000 LE leadására képes turbina meghajtásához a gőzt azOhio_class S8G jelű, nyomott-vizes reaktor biztosítja. Érdekességképpen megemlítjük, hogy a U.S. Navy reaktorainak könnyen áttekinthető jelölése utal felhasználási területére és gyártójára. Az S8G-*ről így egyből ,átható, hogy a General Electric által szállított, a szállító vonatkozásában 8. generációs reaktormaggal rendelkező, tengeralattjáróhoz tervezett reaktorról van szó. S8G:
S: submarine (tengeralattjáró)
8: a reaktormag generációja a szállító vonatkozásában
G: General Electric
A hajók felszíni csúcsebessége 18 csomó, a habok alá merülve pedig eléri a 25 csomót.

                                                                                                                                                                       tovább                                                                                                                                                                      

                                                   

Lap tetejére
             Designed by: mpauer