Titanic--Lusitania--QM2--Santa Maria--Bismarck--Deutschland--Normandie--Olympic--Bounty--Mary Rose--Brittanic--Andrea Doria--Mayflower
 
                                                    

       

       
                      
       




Typhoon-osztályú tengeralattjárók



A Typhoon-osztályú tengeralattjárók a Szovjetunió által a 80-es években telepített – 26 000 tonna vízkiszorítással a világon valaha épített legnagyobb – nukleáris meghajtású ballisztikus rakétahordozó tengeralattjárók.
Nem teljesen tisztázott, hogy miért pont a Typhoon nevet kapta a NATO jelentésekben, bár gyakran Brezsnyev egyik 1974-es beszédére hivatkoznak, ahol a Tayfun kifejezést használta egy a jövőben rendszeresítendő új típusú SSBN-re.
A Typhoon-osztályú tengeralattjárókat a Project 941 elnevezés alatt fejlesztették, majd az Akula (Cápa) elnevezést kapta, de ezen elnevezés nem összekeverendő a NATO Akula névvel emlegetett ugyancsak orosz Project 971 Shchuka_BShchuka-B SSN hajóval (orosz elnevezés: Bars).
Az osztály tagjai hadrendbeállításukkor a világ egyik legrettegettebb tömegpusztító fegyverei voltak. Jó lehet rakétáikat a szovjet kikötőkből is kilőhették volna, e hajókra vonatkozó szovjet doktrína értelmében a hajóknak az Északi-tengeren alámerülve kellett volna csapást mérniük az észak-amerikai területére.
Az összes Typhoon az Északi Flotta kötelékéhez tartozik, tartozott (állomáshely: Litsa Guba). A START-II egyezmény alapján 2001-ben megkezdték a hajók kivonását és szétbontását.

Fejlesztés, történet

A 941 nehéz stratégiai tengeralattjáró fejlesztését 1972 decemberében hagyták jóvá és 1973. december 19. napján a kormány hivatalosan is megbízást adott a 941 ballisztikus tengeralattjárók fejlesztésére.
A megbízást a Leningrád tervezőirodát (ma Rubin tervezőiroda) kapta. Intenzív tesztelések után 1980 szeptemberében941_1 vízre bocsátották a 941 TK-208 egységet, melyet 1981. december 12-én hadrendbe is állítottak az Északi-tengeri Flottánál. Az első egység 1983-ra érte el teljes működőképességét.
1980-1989 között összesen hatot állítottak szolgálatba, TK208, TK202, TK12, TK13, TK17 és TK20 jelzéssel. A 7. hajó építését elkezdték, de sosem fejezték be.
A hat egységből az Arkhangelszk (TK-17) és a Severstal (TK-20) bár jelenleg nem aktív tagjai az orosz flottának, állományban vannak. A Dmitrij Donskoj, mely még mindig aktív szolgálatban áll, jelenleg a Bulava (SS-NX-30) rakéta tesztplatformjaként tevékenykedik.
A világ leghatalmasabb tengeralattjáróit (másfélszer olyan hosszak, mint az amerikai Ohio-k) a Borej-osztállyal szándékozzák leváltani.

Kialakítás

Typhoon_classA hajók kialakítás sem éppen mindennapi…
A típus – a tengeralattjáró-elháritó fegyverek elleni fokozottabb védelem céljából – két, egymással párhuzamos, közös külső burkolattal borított, katamarán elrendezésű Delta-III hajótestből áll. E megoldásnak köszönhetően egyrészt a hajó jóval szélesebb, mint a szokásos tengeralattjárók, másrészt amennyiben az egyik hajótest megsérül a másikban lévők teljes biztonságban maradnak.
A rakétacsövek a hajó két belső hajóteste között kaptak helyet. A nyomás alatt állóTyphoon_class hajótesteket, a torpedórekeszt titániumból, a közös külső burkot acélból készítették.
A típus védett moduljai (irányítóterem, elektromos berendezések rekesze) a rakétacsövek mögött kaptak helyet.
A törzsből kiemelkedő és az azon elhelyezkedő bevonható mélységi kormánylapátok lehetővé teszik, hogy a tengeralattjáró könnyen áttörhesse a sarki jégtakaró vékony pontjait – egyes feltételezések szerint e hajókat kifejezetten az Északi-tengeri flotta számára fejlesztették ki.

Fegyverzet

Typhoon_classValamennyi hajó D-19 kilövőrendszerrel szerelték fel és összesen 20 db szilárd hajtóanyaggal hajtott R-39 MIRV (max. 10 robbanófej) rakétát (SS-N-20) szállíthatnak, melyek hatótávolsága 10 000 km. A rakétaindító csövek két párhuzamos sorban, a hajó középpontja mögötti tömzsi torony előtt helyezkednek el.
A nukleáris rakéták mellett a tengeralattjárókat 6 torpedóvető-csővel is felszerelték; melyek közül 4-ből RPK-2 (SS-N-15) rakétákat és Type 53 torpedókat is ki lehet lőni, a többi kettőből RPK-7 (SS-N-16) rakétákat, Type 65 torpedókat, illetve aknákat lehet kilőni, telepíteni.
A Typhoon tengeralattjárók – normális viszonyok között – 180 napig is alámerülve járőrözhetnek, míg rendkívüli helyzetben akár tovább is.
Az osztály egységeibe épített D-19 rendszert le akarták cserélni egy modernebb kilövőrendszerrel, melyhez már azTyphoon_class SS-N-28 Bark rakétákat kívánták párosítani. Az osztály főegységének – TK-208 Dmitrij Donskoj – átalakítását 1992-ben kezdték el. Személyesen Kuroedov adta utasításba a hajók átfegyverzését.
Az új rakéták átmérője 2 centiméterrel nagyobb voltak elődjeiknél, így a Dmitrij Donskoj kilövő csöveit el kellett távolítani, mely nem nem volt olcsó mulatság…
Az SS-N-28 Bark rakéta már tesztelési fázisban tartott, amikor a haditengerészet visszalépett a telepítésétől, az új tervező Moscow Teplotechnika Institute javára. A fenti Intézet lobbizása következtében a haditengerészet inkább az új Bulava rakéta melett tette le voksát.

                                                                                                                                                                         tovább                                                                                                                                                                      

                                                   

Lap tetejére
             Designed by: mpauer