1.

2.

3-

4.

5.

 


Titanic--Lusitania--QM2--Santa Maria--Bismarck--Deutschland--Normandie--Olympic--Bounty--Mary Rose--Brittanic--Andrea Doria--Mayflower
 
                                                    

HMS Victory (sorhajó)


A HMS Victory az angol királyi haditengerészet sorhajója.
A Victoryt 1759. július 23-án kezdték el építeni. 1765-ben bocsátották vízre. 3 fedélzetén 104 ágyú sorakozott: a hajó orrában 2 db 12 fontos és 2 db 68 fontos, a fedélzeten 12 db 12 fontos, a felső ágyúfedélzeten 30 db 12 fontos, a középső ágyúfedélzeten 28 db 24 fontos, az alsó ágyúfedélzeten 30 db 32 fontos Victoryágyú volt. Építési költsége 63,176 font és 3 shilling volt. Az építéséhez körülbelül 6000 fát vágtak ki, melynek 90%-a tölgy. A hajó 69,3 m hosszú, 8,8 m a merülési mélysége, 15,8 méter a szélessége. Maximális sebessége 8-9 csomó (15–17 km/ó) volt maximum. Legénysége 850 fő volt.
A Victory több tengeri csatában is részt vett: az ushanti, a St. Vincent-i és a trafalgari csatában.
A Victory-t konzerválták, és a portsmouthi haditengerészet bázison tekinthető meg.

Trafalgari csata

A trafalgari csata (1805. október 21.) a napóleoni háborúk legfontosabb tengeri ütközete volt.
A csata a dél-spanyolországi Trafalgar-foktól nyugatra zajlott le, Cádiz és a Gibraltári-szoros között. Pierre de Villeneuve francia tengernagy vezette 33 (18 francia és 15 spanyol) hajóból álló francia–spanyol flotta harcolt a 27 hajóból álló brit flotta ellen, melynek Horatio Nelson admirális volt a parancsnoka.

A csata előzményei

Villeneuve 1805. szeptember végén parancsot kapott, hogy fusson kiflottájával Cádizból, és tegye partra csapatokatVictory Nápolynál a dél-itáliai francia hadjárat támogatására. A hajóraj október 19–20-án indult el Cádizból, abban a reményben, hogy átjut a Földközi-tengerre anélkül, hogy csatára kéynszerülne. Azonban Nelson október 21-én szembetalálkozott a francia–spanyol flottával a Trafalgar-foknál.
Villeneuve parancsot adott, hogy egyetlen, északi irányú vonalbasorakozzon fel a flotta. Nelson viszont két rajt alakított ki a saját hajóiból, és megparancsolta, hogy Villeneuve vonalát merőlegesen, nyugat felől támadják meg. Délre a nagyobbik raj – amelyet HMS Royal Sovereign fedélzetéről Cuthbert Collingwood tengernagy vezetett – a francia-spanyol vonal hátsó (déli) 16 hajójával keveredett harcba. Ezzel egyidőben a HMS Victory fedélzetén tartózkodó Nelson 12 hajóból álló rajával megtámadta Villeneuve vonalának elővédjét és közepét. Ez utóbbiban volt Villeneuve Bucentaure-ja is. A zűrzavaros küzdelemben Nelson rajának a zöme áttörte és szétszórta Villeneuve vonalát. A vonal elejét képező Pierre Dumanoir tengernagy vezénylete alatt álló 6 francia és spanyol hajóról nem vettek tudomást az első támadáskor, így ezek délután fél négykor megtudtak fordulni, hogy a mögöttük lévők segítségére siessenek. Dumanoir gyenge támadását azonban a britek eltudták hárítani. Collingwood befejezte az utóvéd szétverését, és a csata kb. öt órakor ért véget.

Következmény


VictoryMagát Villeneuve-öt a britek elfogták, flottája 18 hajót és 12 ezer embert vesztett el, ezek nagy többsége hadifogságba esett. Nelson halálos sebet kapott egy francia mesterlövésztől, de amikor fél ötkor meghalt, biztos volt a teljes győzelemben. Az angolok vesztesége 1600 halott és sebesült volt, de egyetlen brit hajó sem veszett el.
A trafalgari csata szertefoszlatta I. Napóleon Anglia lerohanásának tervét (Boulogne-i expedíció). A győzelem több mit száz évre megalapozta a brit tengeri fölényt.

                                 

                                                                                                                                                            forrás: Wikipédia                   

                                                   

Lap tetejére

             Designed by: mpauer